A megbocsátás és a könyörületesség Isten legfőbb jellemzői közé tartozik. Isten az, aki „a tenger mélyébe vet[i] minden bűnünket” (Mik 7,19). Micsoda gyönyörű csúcspont ez, amelyre Mikeás könyve kifut! Amikor prófétai üzenetének a végéhez közeledik a szerző, az Isten által kínált bűnbocsánat e szemléletes képével zárja gondolatait. Ez az ígéret emlékeztet bennünket arra a nagyon hasonlóra, amelyet Izráel népe Mózes által kapott a Sínai-hegynél (2Móz 34,6–9).

Isten ígérete akkor bontakozik ki, amikor a fejezet korábbi szakaszában (Mik 7,9) népe megvallja bűneit. Mikeás a sötétben üldögéléshez hasonlítja ezt, miközben továbbra is szem előtt tartja a reménységet, hogy Isten kegyelméből népe kijöhet a világosságra (7,8). A próféta a folytatásban kifejti, hogy a nép – bűnei miatt – át fogja élni Isten haragját, mígnem eljön valaki, aki fölvállalja ügyüket (7,9). Hihetetlen, de Jézus éppen ezért jött.

Isten mint bíró az emberről kimondja az ítéletet: bűnös. A büntetés pedig halál (Róm 6,23). De Isten szereti megmutatni irgalmasságát (Mik 7,18), és karja szabadulást szerez (Ézs 59,16). Jézus előtt senki nem akadt, aki eleget tehetett volna Isten bűneink elleni jogos haragjának. A történelem során soha senki nem volt igaz – egyetlenegy ember sem (Róm 3,10)! De Isten bűnbocsánatra vonatkozó ígérete nem vesztette érvényét. Ezért történt az, hogy „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor 5,21). Mivel Jézus az Igaz, Krisztus követőinek immár van egy ügyvédük, aki az Atya előtt fölvállalja ügyüket. Ez az ügyvéd Jézus Krisztus, Isten Fia (1Jn 2,1).

Innentől kezdve mindazoknak, akik megkapták a bűnbocsánatot, az a feladatuk, hogy ezt az őket körülvevő világban mindenkire kiterjesszék. Jézus egyértelműen magas mércét állít követői elé, amikor azt mondja: ahogyan az Atya megbocsátott nekik, úgy ők is bocsássanak meg másoknak. Figyelmezteti is őket arra, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor Isten sem bocsát meg nekik (Mt 6,14–15). Pál hasonlóképpen biztatja az efezusi gyülekezetet, arra buzdítva őket, hogy legyenek jóságosak és irgalmasok, „és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32). Isten egyházát is ennek a bűnbocsánatnak kell jellemeznie minden nemzedékben.

Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja!

MIKEÁS 7,18–19