Az „embernek fia” kifejezés Ezékiel könyvében kilencvenhárom alkalommal fordul elő mint Ezékiel próféta megszólítása. Ez az elnevezés a próféta halandóságát húzza alá, illetve az Istentől való távolságát fejezi ki. Nyilvánvaló, hogy Ezékiel messze van Istentől, és nem lehet vele összehasonlítani. Valahányszor Ezékiel Isten jelenlétében áll, ott szerepel a megjegyzés, hogy ez csak Isten Lelkének a segítségével lehetséges számára (Ez 2,1–2).

Jézus bármely más kifejezésnél gyakrabban – több mint hetvenöt alkalommal – utalt önmagára az „Emberfia” megnevezéssel az evangéliumokban. Ám míg Ezékiel esetében az ő Istentől való távolságára vonatkozott ez a kifejezés, addig Jézus a hozzánk való közelségét kívánta megmutatni vele. Jézus „embernek fia” abban az értelemben, hogy minden tekintetben ember. Mivel Jézus a Szentháromságnak, az egy igaz és szent Istennek az egyik személye, közte és Isten között nincs olyan távolság, mint az előtte élt próféták és Isten között. Jézus Isten.

Jézus nagyon sok mindent kijelentett az emberiségnek. Bár ő az örök Ige, testté lett, hogy kijelentse Istent a világnak (Jn 1,14). Jézus azért jött, hogy megmutassa a világnak Isten szeretetét (3,16). Bár ő Isten, mégis elhagyta a menny kiváltságait, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket (Lk 19,10; Fil 2,5–8). Jézus Krisztus a legkiválóbb életet élte, amelyet valaha bárki is élt. Jellemében alázatos, miközben szavaiban és tetteiben hatalmas volt. Eljött, hogy betöltse Isten törvényét, és megmutassa, hogy Úr fölötte. Tökéletesen betöltötte az Ószövetség fő tisztségeit: ő volt az egy igaz próféta, pap és király. Meghalt, hogy engesztelést szerezzen a világ bűneiért, majd pedig föltámadt a halálból, bebizonyítva, hogy ő Isten, és legyőzte a bűnt. Hatalmas királyként fog visszatérni (Dán 7,13–14), és minden nép gyászolni fogja saját ítéletét. Amíg vissza nem tér, addig is egyházával van, vezeti és táplálja minden téren.

Jézus az egyetlen tökéletes ember, aki valaha élt. Teljes mértékben ember volt, minden emberi érzelmet átélt, mégis bűntelen maradt. A Zsid 4,15 versében ez áll: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt.” Jézus arra hív bennünket, hogy kövessük. Ez többek között azt jelenti, hogy meg kell szabadulnunk a bűntől, illetve korábbi énünktől, és benne kell megtalálnunk új identitásunkat. Isten szentsége messze fölötte áll az emberének, Jézusban mégis közel jött mindnyájunkhoz.

Így szólt hozzám: »Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled.«

EZÉKIEL 2,1