A zsoltáríró bizalmát a teremtő Istenbe vetette. Az „ének fölmenetelkor” cím alatt szereplő zsoltárokat (amelyek a 120. zsoltárnál kezdődnek) valószínűleg akkor énekelték, amikor a zarándokok Jeruzsálem felé tartottak. Úgy tűnik, hogy ez a zsoltár magát az utazás élményét is elbeszéli, utalva arra, hogy a zarándokok megpillantják a távolban az úti céljukat körülvevő hegyeket. A zsoltáros él a lehetőséggel, és fölhasználja ezt a rendkívüli látványt arra, hogy szemléltető tanítást adjon. A hegyek lenyűgözőek; milyen lenne hát Teremtőjük? Ezenkívül – és ez volt a legfontosabb az úton Jeruzsálem felé haladók számára – ez a Teremtő a zarándokok segítője.

A zsoltár ezután azt részletezi, hogy miben is áll Isten segítsége. A menny és a föld Alkotója vigyáz rájuk az úton, hogy lábuk el ne csússzon. A meglehetősen kemény terepen gyalogló tömeg számára ez biztató. Továbbá veszélyes körülmények között kellett megszállniuk, de a zsoltáros azt mondja nekik: „Íme, nem szunnyad és nem alszik Izráel őrizője!” (Zsolt 121,4) Amíg ők pihennek, a soha nem szunnyadó Isten vigyáz rájuk. Az „őriző” kifejezés azt jelenti, hogy Isten megvédelmezi őket. Abban az igazságban találhattak megnyugvást, hogy a menny és a föld Alkotója őrzi őket.

A zsoltár végül áttekinti, hogy az élet mely dimenzióiban őrzi az Úr az embert. A „ki- és bemenetel” arra utal, hogy a zarándok életében mindenre vigyáz, a nap elejétől a végéig (121,8). Semmi nem eshet Isten látókörén kívül, amire ne figyelne oda. Ennek az ígéretnek az örökkévalósága egyértelművé teszi, hogy az Úr most és mindörökké vigyáz népére.

Amikor a zsoltáros azt írta, hogy Isten minden bajtól megőrzi őket, az nem áll ellentmondásban az arról az üldöztetésről szóló igeszakaszokkal, amelyet az Úr követőinek kell időnként elszenvedniük (Jn 15,20). Nem a bajok kikerülésével őriz meg, hanem a nehézségek közepette is megőriz. Jézus ennek megfelelően mondta a következőket főpapi imádságában: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben…! (…) Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (17,11.15) Krisztus követői nem mentesülnek a nehézségektől, de Isten megőrzi őket.

1Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. 4Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 5Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

ZSOLTÁROK 121,1–8