Bár az angyaloknak nincs anyagi testük, Isten erkölcsi ítélőképességet és fejlett intelligenciát adott nekik a teremtésben. A zsidókhoz írt levél azt írja, hogy az angyalok valamiképpen meg is jelenhetnek ebben a világban, így előfordulhat, hogy a hívők időnként tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg (Zsid 13,2).

A zsoltáríró megjegyzi, hogy Isten „azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon. Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsolt 91,11–12) A Sátán ezt a szakaszt idézte Jézusnak, amikor arra próbálta rávenni, hogy Istent kísértse (Mt 4,6). Jézus elutasította ennek a szövegnek a félremagyarázását, és a 91. zsoltárt Isten többi igéjének az összefüggésébe helyezve értelmezte.

Az angyalok példák a hívők számára azzal, hogy engedelmeskednek Istennek, és szüntelenül őt imádják (Ézs 6,3). Pál az angyali lényeket fejedelemségeknek, hatalmasságoknak, erőknek és uraságoknak nevezi (Ef 1,21; Kol 1,16). Bár a felvilágosodás kora óta a nem anyagi dolgokat a világi gondolkodás elhanyagolja, a Biblia angyalokról szóló megjegyzései emlékeztetik a hívőket arra, hogy a szellemi világ igenis valóságos.

Azt is tudjuk azonban, hogy az angyalok között is vannak olyanok, akik kiestek a kegyelemből, és démoni erővé váltak ebben a világban. A saját képére teremtett emberekkel ellentétben Isten az ilyen angyalok iránt nem tanúsított kegyelmet. Péter azt írja, hogy „nem kímélte Isten a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe vetette őket, hogy fenntartassanak az ítéletre” (2Pt 2,4). Ez arra emlékeztet minket, hogy micsoda kegyelem, hogy Isten elküldte Jézust a bűnösök megmentésére. Istent semmi nem kötelezte arra, hogy megmentsen bennünket.

A zsidókhoz írt levél elején a szerző tisztázza, hogy Jézus fölötte áll az angyaloknak. A 2. zsoltárt idézi, majd megjegyzi, hogy Isten soha nem nevezett egyetlen angyalt sem a Fiának (Zsid 1,5). További ószövetségi idézetekkel azután rámutat, hogy Isten az angyalokat is arra szólítja föl, hogy Jézust imádják (1,6). Végül fölteszi a kérdést: „Melyik angyalnak mondta valaha [Isten]: »Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem«?” (1,13) Jézus minden és mindenki felett áll. Egyedül ő a boldog élet és a beteljesedés forrása.

„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

ZSOLTÁROK 91,11–12