Ennek alapja Isten azon ígérete volt, hogy fiává fogadja őt (2Sám 7,12–16). Vannak más hasonló koronázási himnuszok is a zsoltárok között, így például a 18., 20., 45., 72., 89. és 110. Valahányszor Dávid valamelyik utódját megkoronázták, ezek a Zsolt 2,7 versében és más hasonló igehelyeken olvasható szavak erősítették meg státusát – azaz hogy ő Isten örökbe fogadott fia – és tekintélyét.

A király örökbefogadása azt jelentette, hogy immár úgy tekinthetett Istenre, mint „Atyjára”, azaz bensőséges és családias kapcsolatba került vele. Az ő feladata tehát az, hogy Atyja iránti tiszteletét azzal fejezze ki, hogy gondoskodik Isten népéről. Erre a feladatra maga Isten teszi alkalmassá, és az ő nevének szerez dicsőséget (2Sám 7,23). Továbbá a király hivatalba iktatásával Isten azon ígéretének a meghatalmazott közvetítőjévé lesz, hogy Izráelt az ő szövetségi népévé teszi (7,24). Izráel pedig arra hívatott el, hogy minden nép számára áldás legyen (1Móz 12,1–3). E küldetés Isten mai népének az életében is meghatározó szerepet kell, hogy játsszon.

Végül az az isteni kijelentés, hogy „[a]z én fiam vagy te”, előremutat Jézusra, Isten egyszülött Fiára, a legfőbb közbenjáróra és Királyra. Az Újszövetség úgy beszél Jézusról, hogy ő Isten szeretett Fia (Mt 3,17), a régen várt dávidi Messiás (16,15–17; Mk 8,29; Jn 4,25–26; 7,28–42) és az örökkévaló Király (Jel 3,20–21; 11,15). Jézusról már a születésekor elhangzott az a kijelentés, hogy ő király (Mt 2,1–2), Pál pedig azt mondja az ApCsel 13,32–33 versében, hogy koronázása feltámadásával vált teljessé.

Jézus révén bárki számára lehetséges Isten családjába adoptálódni. Pál a Zsolt 2,7 versét idézi az ApCsel 13,33 versében, amikor azzal biztatja azokat, akik Jézusban hisznek, és őt követik, hogy Jézus ma is él, és ma is ő adhat bűnbocsánatot és bűnből való szabadulást (ApCsel 13,28; 34; 39). Az Isten országába való örökbe fogadás azonban mindenekelőtt azt jelenti, hogy a hívők – Királyukhoz hasonlóan – arra vannak kiválasztva, hogy Istent dicsőítsék, és áldássá legyenek minden nép számára.

„Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!”

ZSOLTÁROK 2,7