Döbbenetes belegondolni abba, hogy Isten – minden tulajdonságával együtt – képes volt megjelenni egy emberkéz alkotta épületben. Bizony, ilyen alázatos lépést tett Isten: beszorította magát az e világi keretek közé, hogy népével találkozhasson. A látható ködfelhő, amelyet az Úr dicsőségének is szoktak nevezni, Isten jelenlétét mutatta Izráel népe között. Isten jelenléte pedig a népet imádatra és az iránta való engedelmességre indította.

Ezt az első, Salamon által épített templomot jóval Jézus előtt lerombolták. A második templomot, amelyet a babiloni fogságból visszatérők építettek, Heródes idején alaposan átépítették. Jézus meghökkentette a zsidó hallgatóságot, amikor azt állította, hogy ezt a többször átalakított és akkor már mintegy ötven éve folyamatosan épített, lenyűgözően szép és fényűző templomot lerombolják, és három nap alatt újjáépül. Nem értették meg, hogy ő nem az emberkéz által készített fizikai felépítményről beszél, hanem a saját testéről, amelyet egy római kereszten elpusztítanak, de három nappal később feltámad (Jn 2,19–22).

Jézus tehát fizikai testét az igazi templomnak nevezte, amelyben Isten lakik, és így van jelen népe között. Pál apostol ehhez még valamit hozzátett. Amikor a korinthusi gyülekezetnek – egy Krisztus által megváltott emberekből álló közösségnek – írt, akkor emlékeztette őket arra, hogy ők maguk is Isten temploma (1Kor 3,16). Isten Lelke, aki egykor a templomot töltötte be, most a hívőket tölti be Isten dicsőségének erejével és jelenlétével.

Ahogyan az egykori templom esetében történt, tudniillik, hogy amikor Isten dicsősége betöltötte, az a hívőket Isten imádatára és iránta való engedelmességre indította, úgy Istennek a hívőkben lakozó dicsősége ugyanezt kell, hogy eredményezze. A gyülekezetben a hívők minden egyes alkalommal, amikor egymással – Isten képét hordozó testvéreikkel, akikben Isten Lelke lakik – találkoznak, akkor emlékeztetik egymást Isten szentségére.

A gyülekezet minden összejövetele, legyen az kis csoportban, bibliatanulmányozó körben vagy istentiszteleten, az Isten iránti tiszteletteljes csodálatot kell, hogy kiváltsa belőlünk azért, mert Isten az ő Lelke által népében – a hívek testében – lakik. De még ez sem minden: Isten népe között való folyamatos jelenlétének arra kell indítania minden hívőt, hogy testével és életével ennek megfelelően szent és tiszta módon bánjon. Pál e logika alapján intette a nemi élet tisztaságára azokat, akikben Isten Lelke lakik (6,19). Mivel Isten teljes dicsősége az ő népében lakik, az Isten új templomában végzett istentisztelet az, hogy kerüljük a bűnt, és szent életre törekszünk.

„Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az ÚR házát, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.”

1KIRÁLYOK 8,10–11