Isten hatalmának és erejének a híre már jóval korábban elérte őket, ennek ellenére hitetlenül megkeményítették a szívüket. Ez oda vezetett, hogy Isten a bűnük miatt ítélettel sújtotta őket. Az üdvtörténet e pontján elsősorban Isten népe, Izráel volt az ítélet végrehajtója; Isten megparancsolta nekik, hogy irtsák ki ezeket a pogány népeket.

Ráháb azonban kivétel volt ez alól. Pogány prostituált létére védelmébe vette a héber kémeket, amikor beléptek az országba, ezért ígéretet kapott arra, hogy meg fog menekülni. Most, hogy elérkezett az ország elfoglalásának az ideje, a kémek megtartották ígéretüket, és megkímélték Ráhábnak és a családjának az életét a várost sújtó pusztulástól.

Ráháb is azok sorába tartozik, akik a legkevésbé voltak méltók rá, mégis elnyerték Isten kegyelmét. Máté evangéliumának az elején egy hosszú nemzetségtáblázatot találunk, amely azért került oda, hogy a zsidó olvasók számára igazolja: Jézus Ábrahám és Dávid régen várt, megígért utódja. Azonban ez a nemzetségtáblázat nem olyan, mint amilyet várnánk. Máté nem csak a hit ősatyáit sorolja föl, mint amilyen Ábrahám vagy Dávid volt. Feltűnő, hogy olyan embereket is tartalmaz, akiknek nem lenne ott a helyük, vagy akikről talán nem is hallottunk még. Ilyen például Támár, Betsabé, Áház, Elihud, Mária vagy éppen Ráháb. Közülük némelyeket csak igen röviden említenek meg a Szentírás történeti feljegyzései, némelyeket pedig egyáltalán nem. Egyesek pedig, mint például Betsabé és Ráháb, bűneikről ismertek csupán. Mégis ott szerepelnek név szerint, Jézus személyével összekapcsolva.

Az, hogy kik Jézus fölmenői, Isten kegyelmének az egyik legnagyobb bizonyítéka a Szentírásban. Ráháb nemcsak megmenekült a haláltól, hanem bekerült Isten családjába, és részt kapott az Isten népének ígért örökségből. Az ő története erőteljes biztatás a későbbi nemzedékek kirekesztettjei, névtelenjei és mindenféle bűnben vétkes személyei számára. Isten kegyelme minden emberre kiterjed. Sőt Isten kegyelme legfényesebben akkor látszik, amikor olyan embereket ment meg és formál át, akiknek egyébként semmi reményük nem volna – amilyen Ráháb is volt.

A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué.

JÓZSUÉ 6,25