A gilgáli események valószínűleg távol állnak a modern olvasó ízlésétől. A Józsué 5-ben olvasható tömeges körülmetélkedés egyszerre tanúskodott Isten népének a múltbeli kudarcáról és a jövőre vonatkozó reménységéről. Izráel a pusztai vándorlás idején elhagyta a körülmetélkedés gyakorlatát. A körülmetéletlenség a szégyen bélyege volt Izráelen.

Most, az ígéret földjének kapujában bátor lépésre szánta el magát a nép, megerősítve a szándékot, hogy megtartja Isten szövetségét. A körülmetélkedés külső jele arra szolgált, hogy kifejezze azt a szívben végbement változást, amely révén az új generáció megörökölhette a földet, és ott képessé válhatott hű maradni Istenhez. Az Úr megáldotta ezt a lépést, amikor azt mondta, hogy ezzel lekerült róluk a gyalázat.

Az emberek keményszívűsége és Isten elleni lázadása miatt valami sokkal nagyobbra volt szükség ahhoz, hogy a bűn szégyenét elvegye. A zsidókhoz írt levél szerzője azt írja, hogy Jézus szemében a kereszt gyalázat volt, mégis elszenvedte, és feltámadásával diadalt aratott fölötte (Zsid 12,2). Ennek a brutális halálnak a visszataszító jellege volt Isten kezében az az eszköz, amellyel nyilvánosan magára vette a bűn szégyenét. Így Isten minden bűn elleni haragja Jézusra irányult, ennek következtében pedig a hívők bűnbocsánatot nyertek, tisztává és szentté lettek.

Krisztus azokról, akik ismerik őt, leveszi a bűn gyalázatát. Ahogy Ádám és Éva az Édenben elrejtőzött szégyenében, úgy az emberek mind hajlamosak rejtegetni rossz döntéseik szégyenét (1Móz 3,7). A szégyenérzet miatt az ember megpróbálja különféle jó cselekedetek, jótékonyság vagy vallási buzgóság vékonyka fügefaleveleivel takargatni bűnét. Jézus jobb megoldást kínál. Ha valaki elfogadja az ő megváltásának az ingyen ajándékát, akkor neki szól a jó hír, hogy örökre eltörölte szégyenüket. A hívők bűnük ellenére szeretettek, elfogadottak, és szentté nyilvánított emberek, mégpedig az alapján, amit Isten tett értük, nem pedig a saját erkölcsi teljesítményüknek köszönhetően. A keresztény hívők egy sokkal nagyobb szabású körülmetélkedésen esnek át, amely nem külsődleges, és nem emberi kéz által történik, hanem amelyet Isten végez el a szívükben (Róm 2,28–29).

„Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: »Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.« Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.”

JÓZSUÉ 5,9