Az efféle halálos bűnök beárnyékolták Isten népét és az egész földet. Isten azt az utasítást adta, hogy a népnek halállal kell büntetnie mindazokat, akik ilyen gonoszságot követnek el. Ezáltal Isten ítéletét képviselték az ily mértékű bűnnel szemben. Bizonyos esetekben azoknak a testét, akiket megköveztek – ez volt a halálbüntetés végrehajtási módja a törvény szerint –, egy fára szögezve közszemlére tették, hogy minden arra járót emlékeztessen a bűn következményeire. Isten azonban azt parancsolta a népnek, hogy az így kifüggesztett holttesteket még aznap vegyék le a fáról, és temessék el. Isten átka volt rajtuk, és a testük nem maradhat ott éjszakára.

Évszázadokkal később a rómaiak egy sokkal hírhedtebb elrettentési módot találtak ki. Nem végezték ki az elítéltet a fára függesztés előtt, hanem maga a kivégzés volt az, hogy fára szegezték. Ezt a kivégzési módot a legelvetemültebb bűnözők esetében alkalmazták, főként azokkal szemben, akik a római felsőbbség ellen lázadtak. A rómaiak jól meg akarták tanítani az embereknek a leckét, hogy jobb lesz nem húzni ujjat Rómával, amit a keresztre feszítés egyértelműen demonstrált. Törekedtek rá, hogy minél nagyobb kínt okozzanak az elítéltnek, és hogy mindenki láthassa a gyötrelmes haláltusát.

A rómaiak szándéka Jézus esetében is ugyanerre irányult. Ő ugyanis – a vádak szerint – nem csupán elvitatta Rómától a hatalmat, de egyenesen Istennek tartotta magát, ami a zsidók szemében istenkáromlásnak számított, hiszen Jézus ács volt, egy egyszerű zsidó Názáretből (Jn 10,30–33). Brutális megkínzása és kivégzése azt a célt szolgálta, hogy bebizonyítsák: Jézus nem király, és végképp nem Isten.

Isten Jézus keresztre feszítését arra használta, hogy egy még nagyobb üzenetet közöljön. Ez az üzenet az 5Móz 21. fejezetében gyökerezik. Azzal, hogy Jézus a kereszten függött, Isten átka alá került. Azonban ennek az átoknak nem az ő saját bűne volt az oka. Ellenkezőleg: ő Isten tökéletes és hibátlan Fia. Isten átka népe bűne miatt sújtotta. Jézus önszántából vállalta, hogy átkozott emberré legyen, alávetve magát a kereszthalálnak, hogy az embereket megmentse attól, hogy nekik kelljen elviselniük Isten jogos haragját (Gal 3,10–14). Ő viselte az átkot, hogy népe áldott lehessen.

Ha valakit halálra ítélnek a vétkéért, és kivégzik, ha fára akasztod, ne maradjon holtteste éjjelre a fán. Temesd el még aznap, mert átkozott Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül!

5MÓZES 21,22–23