A mennyei kenyér
Isten mennyei kenyérrel táplálta népét. Hogy ez a gondoskodás micsoda kedvesség volt részéről, azt még inkább kiemeli az a tény, hogy Isten népéből vég nélkül áradt a panasz Isten és az általa kijelölt vezetők ellen.
Isten mennyei kenyérrel táplálta népét. Hogy ez a gondoskodás micsoda kedvesség volt részéről, azt még inkább kiemeli az a tény, hogy Isten népéből vég nélkül áradt a panasz Isten és az általa kijelölt vezetők ellen.
A nép ostobán visszavágyott Egyiptomba, visszasírva a szolgaságban töltött időket – ahogyan ők emlékeztek rá –, a húsosfazekakat, amikor azt ehettek, amit csak akartak. Most pedig éhezéstől tartottak. Egyetlen fejezettel a Vörös-tengernél átélt csodálatos szabadulás és a győzelmi ének után a nép Istent vádolja, és sopánkodik sanyarú körülményei miatt.
Isten hűségesen táplálta hitetlen gyermekeit. Egyértelmű, hogy mi indította erre: azt szerette volna, hogy népe lássa dicsőségét, és ne feledje, hogy az ő érdekében cselekszik. Minden áldott nap Isten nagylelkűségének friss bizonyítékára ébredtek. Ráadásul ez az áldás testre szabott volt: nem csupán általában Izráel népének szólt, hanem azon belül minden egyes családnak.
Jézus saját földi küldetését a pusztában kapott mannához hasonlította. Amikor egy hegyen ötezer ember megvendégelésével, majd a vízen járva csodás hatalmát bizonyította, azt mondta magáról, hogy ő az élet kenyere (Jn 6,35). Azok, akik megismerik őt, olyan táplálékforráshoz jutnak, amely messze meghalad bármely eledelt. Jézus betölti azokat, akik ebben a földi létben vágyódnak megtalálni az élet értelmét, és reménységet keresnek a jövendőre nézve. Ahogy a manna a pusztában a testnek, úgy az éhes lélek számára Jézus a táplálék. Az ő gondoskodása elég ahhoz, hogy a benne bízóknak, akik belőle élnek, minden szükségletét betöltse. Meglehetősen döbbenetes kép, amikor Jézus azt mondja, hogy aki eszi az ő testét, és issza az ő vérét, annak örök élete van (6,53–54). Jézus ezen szavait meghallva sokan hátat fordítottak neki, és nem követték őt tovább (6,66).
Azon az éjszakán, amikor elárulták, e szavak alapvető jelentőséget nyertek. Jézus a tanítványaival ünnepelte a páskát egy ház emeleti szobájában. Ekkor megtörte a kenyeret, ezzel jelképezve azt, ahogyan hamarosan az ő teste töretik meg. Ettől kezdve mindazok, akik Jézushoz tartoznak, rendszeresen megünneplik az úrvacsorát, amikor megtörik a kenyeret, emlékezve az Úr nagy áldozatára. Ez arra emlékezteti őket, hogy az igazi beteljesedés, elégtétel és táplálék ebben a mennyei kenyérben található meg, amely követőiért töretett meg.