János végidőkről szóló látomásában az angyalok több fenevadat is szabadon engednek, hogy nagy pusztítást végezzenek a földön az emberek bűneire adott válaszul. Döbbenetes a rombolás mértéke. Ezek a versek mégis lejegyzik, hogy lesznek, akik életben maradnak a csapások után, és még így sem jutnak bűnbánatra, hanem továbbra is megmaradnak bűnükben (Jel 9,20–21). Elképesztő, hogy noha Isten az ítélet időszaka alatt mindvégig lehetőséget ad az embereknek a megtérésre, még mindig lesznek olyanok, akik saját bűnös útjukat választják Isten útja helyett!

Ezek a versek figyelmeztetnek az eljövendő biztos ítéletre, és emlékeztetnek arra, mennyire romlott az emberiség, és mekkora szüksége van Megváltóra. Talán megdöbbenünk azokon, akik kitartanak lázadásukban, de Jézus éppen azért jött, hogy meghaljon ezekért az emberekért. Valójában ők képviselik mindazokat, akik hívőkké válnak (Róm 5,8). Jézus áldozata nem csupán a világon létező bűnök némelyikéért fizetett meg, hanem a múlt, jelen és jövő összes bűnéért. Azok, akik nem ismerik be bűnüket, és nem hajlandók elfogadni az üdvösség ingyenes ajándékát Jézustól, megcsúfolják Krisztus művét, és saját romlásukba rohannak.

Könnyű a hívőknek azokkal összehasonlítaniuk magukat, akikről ezek a versek beszélnek, és úgy gondolni: „Hát, én nem ilyen vagyok”, de az az igazság, hogy Krisztus nélkül a szíve mélyén minden ember lázadó, és képes ennyire eltávolodni Istentől. A legelkötelezettebb szent is pokol felé tartó bűnös volt, amíg Isten új életre nem keltette a lelkét. Azt az üzenetet érthetjük meg ebből, hogy milyen fontos a keresztényeknek állandóan átadniuk az életüket és a körülményeiket Istennek, hogy amikor ő visszajön, úgy találtassanak, mint akik alázatosan járnak az Úrral (Mik 6,8).

Arra is biztatják a hívőket ezek a versek, hogy mondják el másoknak az örömhírt, hogy minél kevesebben maradjanak meg konokságukban Isten ítélete láttán. A hívők is romlott emberekkel teli, romlott világban élnek, Isten megváltó hatalma azonban elegendő ahhoz, hogy legyőzze az összes gonoszságot, amely áthatotta ezt a világot. Akik elfogadják Jézus értük elvégzett megváltó munkáját, azoknak az elnyert kegyelem iránti hálából minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy megosszák ezt a kegyelmet másokkal, és így minél kevesebben legyenek azok, akik továbbra is makacsul megmaradnak lázadásukban.

A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

JELENÉSEK 9,20–21