Pál és a többi újszövetségi író úgy ábrázolja Jézus Krisztust, mint aki a bűnösök helyett vállalt áldozatos kereszthalála alapján szerzett és nyújt üdvösséget. Ez az üdvösség egyedül kegyelemből és csakis a Jézusba vetett hit által érhető el. Isten a bűnösöknek tulajdonítja Krisztus igazságát hit által, így hitük alapján igaznak nyilvánítja őket. Pál levelének – és sok tekintetben egész szolgálatának – az alaptézisét jól összegzi a Róm 1,16–17 verse:

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is. Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.”

Róm 1,16–17

Maga az üdvösség szó megmenekülést is jelent. Pál a Róm 1–3. fejezetében egyértelműen kifejti, hogy az egész emberiség menthetetlenül bűnbe veszett. A szent Isten részéről ezért a bűnért a halál a jogos büntetés. Az üdvösség tehát nem csupán megmenekülés a bűntől, hanem megmenekülés Isten jogos büntetésétől is. Isten tökéletesen igazságos, így joggal haragszik azokra, akik nem bíznak benne. A megmenekülés azonban, amely a Jézusba vetett hit által válik lehetségessé, teljes mértékben eltörli az örök elválasztottságot a szent Isten és a tökéletlen, gyarló emberek között.

Mit eredményez ez a nagyszerű üdvösség, amely kegyelemből, hit által van? A válasz a megbékélt kapcsolat Istennel (5,1). Az evangélium lényegét az foglalja össze, hogy Isten kapcsolatban szeretne lenni népével. A lázadó emberek a kereszt által békélhetnek meg szent Istenükkel. Végső soron mindenki, aki hittel és bizalommal Jézushoz fordul, üdvözül Isten nagy dicsőségére. Mivel az üdvösség kizárólag kegyelemből lehetséges, a jó cselekedetektől függetlenül, egyedül Istent illeti a dicsőség ezért a tökéletes és lenyűgöző szabadításért.