Habakuk próféta fölsóhajt: „Meddig kiáltsak még, ó, Uram, és nem hallgatsz meg?” (Hab 1,2) Habakuk válaszok utáni vágya és szabadulásért való könyörgése fölér sok olyan zsoltár szenvedélyességével, amelyet Dávid saját élete hasonlóan szorult helyzeteiben írt.

Habakuk kérdéseinek a hangvétele két alapvető frusztrációt tükröz. Az egyik, hogy nem értette, miért történhet annyi gonoszság büntetlenül Isten népe körében. Úgy tűnt, hogy Isten büntetés nélkül hagyja Júda bűneit. A másik, hogy Habakuk látta, hogy a pogány Babilonnak milyen jól megy a sora, sőt Isten eszközül használja őket saját népe ellen. Hogyan áldhat meg Isten egy olyan népet, amely egyértelműen szembeszegül parancsaival?

Isten kegyesen válaszolt Habakuk siralmaira, és öt „jajszót” fogalmazott meg Babilon ellen gonoszsága miatt (2,6–19). Látszólag Babilon virágzott, míg Isten népe pusztult, de Isten gondoskodott arról, hogy végül minden kiegyenesedjen: Isten elhozza az ítéletet – és az tökéletes ítélet lesz.

Habakuk egy Istent dicsőítő imádsággal zárja rövid könyvét (3,17–19). Ebben gyönyörűen megmutatja azt a mélyen gyökerező hitet, amelynek az alapja az, hogy az ember tudja: végső soron Isten kezében van a világ és minden történés. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a gonosz győz, és az igazak elvesznek, de Isten igazságosan fog ítélni, és mindent helyretesz. Habakuk arra biztatta Júdát, hogy ne veszítse el reménységét még akkor sem, ha Isten áldásának alig mutatkozik bármiféle jele. Isten népe a prófétával együtt mondhatja: „De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok szabadító Istenemben” (3,18), tudva, hogy Isten jó, és tökéletes tervei meg fognak valósulni.

Végső soron az ilyen örömteli reménység csak Jézus Krisztus műve miatt lehetséges. Ő Isten tökéletes válasza a bűnre, amely mindenestül átjárja ezt a megromlott világot. Isten az emberiség történelmének leggonoszabb mozzanatát – ártatlan Fia meggyilkolását – az üdvösség útjává tette mindazok számára, akik Jézus megváltó művében bíznak. Krisztus által Isten egy nap megtisztítja a világot a gonosztól, a bűntől és a haláltól örökre, és mindenki megláthatja, hogy ő az az Isten, aki megment.

„De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.”

Habakuk 3,18–19