Jeruzsálem elfoglalásának nemzeti tragédiája Isten minden addiginál súlyosabb ítélete volt népe felett hűtlenségük miatt. Szinte felfoghatatlan, hogy Isten megengedte, hogy az istentiszteleti élet központját kifossza és lerombolja egy pogány nép.

A siralmak Jeremiásnak abból a személyes fájdalmából fakadtak, hogy látta az általa szeretett emberek tragikus sorsát. De még inkább gyötrődött amiatt, hogy a nép nem volt hajlandó elfordulni a bűntől a próféta világos és következetes figyelmeztetései ellenére sem.

Ez a rövid könyv öt költeményből – panaszversekből – áll. Az 1. és az 5. fejezet a babiloniak Jeruzsálem elleni ostromát és a város elestét írja le. Jeruzsálem, a hatalmas város elbukott, és ezzel Isten népének a reményei is megroppantak. Jeremiás könyörgött Istenhez, hogy emlékezzen meg népéről, és forduljon feléjük újra szeretettel. A 2. és a 4. fejezet azt a rombolást és pusztítást írja le, amelyet Isten ítélete okozott. A bűn következményei a társadalom minden részét elérték, senki nem maradt érintetlen.

A 3. fejezet a csúcspont, ez Jeremiás írásának a tetőpontja és egyben fókusza. Az ítélet közepette Jeremiás Isten hűségének a nagyságát hirdette (3,23). És bár Júda romokban hevert, Isten nem örökre hagyta el népét. Jeruzsálem pusztulása révén bűneik rettenetére akarta emlékeztetni őket, és véget nem érő kegyelmével vissza akarta téríteni önmagához a népet. Lehet ugyan, hogy a körülmények elhomályosították a szemükben Isten hűséges voltát, de Jeremiás emlékeztette őket, hogy bűneik nem döntötték romba visszavonhatatlanul Isten ígéreteit, és Isten egészen bizonyosan továbbra is hűséges marad hozzájuk. Bár a nép lázadása nagy volt, Isten hűsége még annál is nagyobb: „…nem fogy el irgalmassága!” (3,22)

Isten soha véget nem érő kegyelme legtisztábban Jézus Krisztus életén, halálán és feltámadásán keresztül látható. Ő Isten hűségének a tökéletes megtestesítője volt ebben a világban. Mindazoknak, akiket a bűn tönkretett, és romba döntött, csupán Jézusra kell nézniük; benne láthatják meg Isten hűségét. Bátran fordulhatnak Krisztushoz, és benne megtalálják azt a reményt, amelyre mindenkinek oly igen nagy szüksége van.

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.”

Jeremiás siralmai 3,22