Salamon joggal mondhatta ezt, hiszen neki mindene megvolt. Először is azt mérlegelte, hogy milyen eredményre lehet számítani akkor, ha valaki a bölcsességet keresi (Préd 1,12–2,1). Mivel Salamon a bölcsességet ajándékba kapta Istentől, abban a sajátos helyzetben volt, hogy képes volt fölmérni, mi származhat abból, ha az ember Isten nélkül törekszik a bölcsességre. Ezt ő esztelenségnek és bolondságnak nevezte, „szélkergetésnek” (1,17). Arra a megállapításra jutott, hogy az emberiség akármennyi bölcsességet összeszedhet, az mind jelentéktelen Isten bölcsességéhez és szándékaihoz képest.

Azután a különféle élvezetek következnek (2,2–12). Bár Salamonnak mindene megvolt, amit csak megkívánt, és tökéletes bölcsességgel kereste ezeket az örömöket, hosszú távon egyik sem elégítette ki szíve vágyait. Tehát az élvezetek is hiábavalók. Salamon a keze munkáját is mérlegre tette (2,18–27). Az efféle fáradozás – bár az emberi létezés egyik jó és értelmes oldala – csalódáshoz és kudarchoz, szomorúsághoz és szenvedéshez vezetett. Még fiatalos lendülete és törekvései is teljesen értelmetlennek tűntek (4,13–16). Mindezek után Salamon, az az ember, aki világszerte hatalmas vagyonáról volt ismert, megállapítja, hogy a gazdagság is hiábavaló (5,8–20).

Az élet értelmetlensége és rövidsége arra a következtetésre vezette Salamont, hogy mindegy, milyen jó élete van az embernek a nap alatt, ez az élet nem elég. A legjobb, amit az ember tehet, hogy eszik, iszik, és örömét leli az életben azokkal együtt, akiket szeret (2,24–25). A könyvben Salamon számos bölcs mondást is megoszt arról, hogy az ember miként tisztelje Istent, és miképpen engedelmeskedjen neki. De bármennyire igazak is ezek a buzdítások, a mai olvasó számára meglehetősen sekélyesnek tűnhetnek a könyv alapvetően negatív hangulatának hátterén.

Salamon következtetései arra ösztönzik a Prédikátor könyvének olvasóit, hogy az emberi létezés igazi reménységét a földi élet határain túl keressék. Az, amit az ember átélhet – gazdagság, hatalom, siker, tudás, de akár a kapcsolatok terén is –, soha nem képes kielégíteni szívének vágyódását. Egyedül Jézus adhatja meg azt, amire ezen a világon semmi nem képes. Akiket Jézus megváltott, azokat újfajta életörömmel küldi vissza a világba. Az élet továbbra is fáradságos, küzdelmes és kudarcokkal teli marad, de Jézus mégis értelmet és küldetést ad azoknak, akik benne hisznek, és benne keresik üdvösségüket. Ezek az emberek reménységet találnak ebben a törött világban is, mert tudják, hogy Isten szereti őket, és örök biztonságot ad nekik. Nincs többé szükségük arra, hogy ennek a világnak a megoldásait kövessék, és hogy a beteljesedést olyan dolgokban keressék, amelyek nem képesek betölteni az életüket, hanem Isten gyermekeként megtalálják életük értelmét abban, hogy Istent dicsőítik, és az életüket Isten ügyének a szolgálatára szánják e világban.

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”

Prédikátor 3,1