Jézus: Örök istentiszteletünk – Jelenések

Az egyház Krisztus megígért visszajövetelében reménykedett. Az 1. században folyamatos üldözéssel, lelki hadviseléssel, belső viszályokkal és eretnek tanításokkal szembesültek a gyülekezetek. A hűséges hívőkben éppen ezért nagy várakozás élt Krisztus második visszajövetelével kapcsolatban, bár még voltak bennük kérdések visszatérése idejére és mikéntjére nézve.

János azért írt, hogy biztassa az egyházat Krisztus jövetelének a reménységével, és felszólítsa a hívőket arra, hogy addig is maradjanak hűségesek. Mialatt Patmosz szigetén töltötte száműzetését, János látomást kapott Krisztus visszatéréséről, és ezt a látomást lejegyezte kora gyülekezetei – különösen a Kis-Ázsiában található hét gyülekezet – számára.

János látomása érzékletes és gyönyörű. Az uralkodó, Júda oroszlánja, Isten méltó Báránya győzelmes királyként tér majd vissza, és uralkodik (Jel 5,8–13; 12,5). Ezekkel a jelképekkel Jánosnak sikerült megragadnia a legfőbb szakaszokat Isten arra irányuló üdvtervéből, hogy helyreállítsa országát a földön, és választott népével uralkodjon örökké. Krisztus a visszatérésével végleg megsemmisít minden gonoszt – mind azokat, akik nem tértek meg, és nem hittek Krisztusban, mind pedig a romlottság és pusztulás összes formáját, amely a bűneset óta sújtja a földet. A hívők megmenekülnek a közelgő pusztulástól, és elnyerik a dicsőséges kiváltságot: együtt lakhatnak Istennel, imádhatják őt mint királyukat, és szolgálhatják őt egy új, megtisztított világban (21,1–8). János láthatóan keresgéli a szavakat, amikor megpróbálja leírni az eljövendő királyság dicsőséges pompáját és Isten hibátlan Bárányának szépségét, aki a trónon ül. Ezeknek a biztos ígéreteknek a fényében az egyház nem választhatja a gyáva meghunyászkodást az üldöztetés közepette. Ha meginognak, Isten jelenléte eltávozik közülük (2,1–3,22).

Bár még így is sok a kérdés a második eljövetelre vonatkozó jánosi prófécia pontos természetével kapcsolatban, egy biztos: Isten győz, és Jézus uralkodik. A mostani istentisztelet csupán árnyképe az Isten trónja körül megvalósuló fenséges imádatnak (4,1–11; 5,8–14). Ott összegyűlnek majd a hívők minden törzsből, nyelvből és nemzetből, és együtt hirdetik Jézus Krisztus dicsőségét. Az egyház nemzedékek óta vágyva várja ezt a napot, és könyörög Istennek, hogy siettesse Jézus eljövetelét (22,20–21).

„…és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Jelenések 21,4