Emlékszünk, hogy mi okozott gondot 2013. október 8-án? Vagy 2004. február 11-én? Esetleg 1992. június 25-én, idősebbeknek meg 1969. augusztus 29-én? Pedig akkor fogtuk a fejünket, nehezen tudtunk elaludni, és másra sem tudtunk gondolni, csak, hogy miként fog az megoldódni. A problémák jönnek és mennek, de inkább azt érezzük meg, ha jönnek. Vannak dolgok viszont, amelyek nem változnak, és ezekből négy kiemelten fontos. Már ha odaszegődtél Jézushoz, hogy a tanítványa leszel. Ha meg nem, akkor legyen még fontosabb, hogy mihamarabb rád is vonatkozzanak. Ezek a következők:

  1. Kapcsolatban lehetsz Istennel
  2. Meg vannak bocsátva a bűneid
  3. Örök életed van
  4. Fel fogsz támadni

Ezek a maradandó dolgok, amik most kívülről nem feltétlenül látszanak, de azokon a pontokon, amiken mindenki át fog haladni, döntő jelentőségük lesz. Az kimondottan kedvező, hogy ezekre nem nekünk kell ügyelnünk, ezeket Isten betette egy biztonságos széfbe, ahol egyetlen rosszfiú sem férhet hozzá. Nekünk csak arra kell koncentrálnunk, hogy Jézus közelében maradjunk, még ha esendőn és tökéletlenül is. Az viszont a mi dolgunk, hogy beállítsuk a gondolkodásmódunkat az állandó és a változó tényezők szerint. Úgy kellene beállítani a tudatunkat, hogy a közérzetünket 70 százalékban ez a négy (lehet több is) dolog hassa át és határozza meg, és csak 30 százalékban az éppen aktuális problémák – legyenek bármilyen súlyosak is. Ha az arány 60-40, az is rendben van, csak az a lényeg, hogy a pozitív, örökké érvényesek állandóak túlsúlyban legyenek a negatív, változókkal szemben.

A „mindig örüljetek!, „szüntelenül hálát adjatok!”, „vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok”, „boldogok lesztek, ha üldöznek” üzeneteket hogyan lehetett volna kibocsátani, ha az első század hívőinél nem lett volna masszív túlsúlyban az örökkévalók tudata. Örülj, amikor bármelyik pillanatban a gyerekeiddel együtt odavethetnek az oroszlánok elé? Ha elkezdjük gyakorolni ezt az aránybeállítást, döbbenetes átélni, hogy eleinte mondjuk, 2 százalékban örülünk ezeknek a biztosan teljesülő ígéreteknek, tényeknek, és 98 százalékban terhelnek le az éppen aktuális problémák. Ám, mint minden, amit gyakorolnak, ez is képes fejlődni, és elérnie az állandó tényezőknek a többséget. Akkor pedig létrejön egy olyan stabilitás, amiről előtte nem is álmodtunk.

Érdemes már a nap első perceiben hálát adni ezekért, meg persze, hogy dobog a szívünk. A köszönet olyan, mint egy fészek, amibe sok érzés tud biztonsággal elférni. És akkor lehet, hogy jön egy hír valamelyik szerettünk gyógyíthatatlan betegségéről, vagy, hogy egy pont híján nem vették fel a gyerekünket, vagy családtagunk megszűnt munkájáról – de ezeket egy örökkévalóságba gyökeret eresztett lélek fogadja. Az együttérzésünk mélyebb, a figyelmünk még éberebb, de mi magunk nem gyűrődünk be a baj alá, és nem ránt le a tragédia a mélybe. Hatékonyabban tudunk segíteni, mert van egy állandósult mennyei részünk. Annak arányában pedig egyre több szeretet mozdul meg bennünk. Mert ha elmegyünk a legvégéig, akkor igazából ez a szeretet és a félelem mutatója. Van olyan, akinél legalább 80-20 lehet az arány. Öröm minden perc, amit a közelében tölthet bárki is. Mi is egyre inkább ilyenek lehetünk. Egyenes arányosan.

„Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1.János 4,17.18)