Az 1János 2:6 így szól hozzánk: „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt„. Miért gondoljuk, hogy nem tudunk engedelmeskedni ennek a parancsnak? Pál apostol azt mondta, hogy kövessük a példáját, ahogyan ő követte Krisztust (1Korinthus 11:1). Mondhatnánk azt a kifogást, hogy mi nem vagyunk Pál apostolok, és főleg nem vagyunk maga Jézus. Pált vallásos farizeusból, aki üldözte a keresztényeket, az élő Isten buzgó tanítványává változtatta ugyanaz a természetfeletti erő, amely minket is megváltoztat. Miért gondoljuk tehát, hogy mi nem tudjuk megtenni?

Íme 5 hazugság, amit magunknak mondunk arról, hogy miért nem lehetünk olyan, mint Jézus. 

Hazugság 1: Nem lehetünk olyanok, mint Jézus, mert csak emberek vagyunk

Igazság: Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint (Efézus 3:20). Ez az ígéret attól függ, hogy mennyire engedjük hatni Krisztus befolyását.

Három részből álló lények vagyunk, szellem, lélek és test (1Thesszalonika 5:23). A lélek és a test az a részünk, amellyel harcolunk. El kell döntenünk, hogy melyik énünkre hallgatunk, az újjászületettre vagy a meg nem óemberünkre. Bármelyiknek is adjuk az uralmat, az fogja meghatározni a tetteinket. Ha a régi érzelmeinkre hagyatkozunk, akkor bukott emberi lényekként fogunk viselkedni. De ha arra a részre hallgatunk, amelyik olyan, mint a Teremtőnk, akkor az általa belénk helyezett lélek szerint cselekszünk. 

Azt gondolhatjuk, hogy minden, amit szeretnénk, hogy megváltozzon az életünkben, az Úron múlik. Elfelejtjük, hogy Ő adta nekünk az eszközeit az átalakuláshoz. Mivel a Mindenható szent és szuverén, úgy gondoljuk, hogy semmi sem korlátozhatja Őt. De a kételyeink meggátolhatják azt, amit Ő akar bennünk tenni. A Zsoltárok 78:41 példát ad arra, hogy az izraeliták nem látták Szabadítójuk mindenhatóságát. Csodák bőven történtek, mégis hitetlenségük akadályozta azt, amit kaphattak. 

A kétségek szavai megszabják, hogy mennyire tudunk Krisztushoz hasonlóvá válni. Ez arra fog késztetni bennünket, hogy a pusztában vándorló héberek példáját kövessük. A hagyományok és a vallási szabályok olyan életre csábíthatnak bennünket, amely korlátozza a lelki gazdagodást. De ha megengedjük, hogy az Ő ereje irányítson minket, ahogy az Efézus 3:20 mondja, akkor képesek leszünk többre annál, mint amit el tudnánk képzelni.

Hazugság 2: Nem tudjuk megtenni azokat a cselekdeteket, amelyeket Jézus tett

Igazság: Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16:17-18). 

Jézus cselekedetei nem korlátozódtak arra az időre, amíg a földön járt, és nem is csak a tizenkét apostolra vonatkoztak (János 14:12). Hatalmat adott 70 embernek, akik elmentek a városokba és falvakba, hogy meggyógyítsák a betegeket és kiűzzék a démonokat (Lukács 10:1). Ez a felkenés azelőtt adatott nekik, hogy a Szentlélek eljött volna, hogy örökre a hívőkben lakozzon. Most, hogy a Vigasztaló bennünk lakik a hatalmat minden emberre átruházza, aki hisz és követi a Megváltót.

A Márk 16-ban elhangzott szavak nem utasítások voltak arra, hogy kígyókat fogdossunk és mérget igyunk. Azt jelenti, hogy Ő képes legyőzni a gonoszt. A pusztában történt kísértésben a sátán azzal a csábítással próbálta csapdába ejteni a Fiút, hogy istenségét valami szándékosan ártalmas dologgal szemben bizonyítsa be. Jézus azt válaszolta, hogy nem szabad megkísértenünk az Urat, a mi Istenünket (Máté 4:7).  

Megtehetjük amiket Ő is tett, de azért, hogy megmutassuk Isten nagyszerűségét, nem pedig azért, hogy lenyűgözzük az embereket vagy a magát a sátánt.

Hazugság 3: Azt gondolnák rólunk, hogy istenné tesszük magunkat

Igazság: Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre (2Korinthus 3:18).

Azt az utasítást kaptuk, hogy Krisztus képmásához hasonlítsunk, de ez nem jelenti azt, hogy istenséggé válunk. 

A hívőket először Antiókhiában nevezték keresztényeknek (ApCsel 11:26). E város lakói láttak valamit ezekben a tanítványokban, ami azonosította őket Jézus Krisztussal. Annyira úgy viselkedtek, mint a Megváltó, hogy új becenevet kaptak: „kis Krisztus”. Micsoda bók, ha azt mondják, hogy annyira úgy élünk és cselekszünk, mint Krisztus, hogy úgy azonosítanak bennünket, mint akik egyek vagyunk vele. A keresztények nem jártak körbe, mondván, hogy ők istenségek, és nem akarták, hogy imádják őket. Ők az egyetlenre mutattak, aki megérdemli az imádatot. 

Amikor Pál és Barnabás Lisztrában prédikált, egy sánta meggyógyult (ApCsel 14:11-15). A tömeg azonnal istennek kiáltotta ki a két férfit, és áldozatot akartak bemutatni tiszteletükre. Pál gyorsan abbahagyta, amit tett, és Krisztus felé mutatott, aki a gyógyító.

Isten győzelemre teremtett minket (Jelenések 1:6). Mi vagyunk az Ő képviselői a földön, hogy megmutassuk az embereknek, milyen is az Atya valójában. Nem azt akarta, hogy üdvözüljünk, és aztán megrekedjünk az élet nehézségeiben. Amikor úgy viselkedünk, mint az Atya gyermekei, akkor az Ő jellemét tükrözzük a nem megváltott emberek felé (János 1:12). Megmutathatjuk az Ő dicsőségét anélkül, hogy úgy tűnnénk, hogy egyenlőek vagyunk vele. 

Hazugság 4: Nem tudunk úgy szeretni, ahogyan Jézus szeretett

Igazság: Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. (1Jn 4,17).

Ez a vers azt mondja, hogy ebben a világban olyanok vagyunk, mint Ő. Saját képességeink szerint nem tudunk másokat feltétel nélkül szeretni, de a parancsot, hogy szeressük egymást, nem kaptuk volna meg, ha nem lenne lehetséges ezt megtenni.

Természetesen most nem vagyunk halhatatlan testben, de ebben a világban, ahol élünk és lélegzünk, a megújult – nem fizikai – részünkben olyanok vagyunk, mint Jézus. Ha pedig olyanok vagyunk, mint Ő, akkor képesek vagyunk úgy látni másokat, ahogyan Ő látja. A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. Ha megtagadjuk saját vágyainkat, és másokat helyezünk előtérbe, akkor úgy szeretünk, ahogy Jézus tette. 

Hazugság 5: Nem tudunk úgy ellenállni a kísértésnek, ahogy Jézus tette

Igazság: Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. (Zsidók 4:15). 

Jézus a Szentháromság része volt a szellemében, de még mindig le kellett győznie a testében lévő érzéseket és fizikai korlátokat. Az Emberfia elfáradt és megéhezett. Félelemmel kísértették, és elutasítással szembesült. Emberként élt, hogy megmutassa nekünk, hogyan kell szellemi szinten működni.

A sátán megpróbálta megkérdőjelezni Jézus személyét, amikor azt mondta: „ha te vagy az Isten Fia…”. (Máté 4:3,6). Évát megtévesztette a kígyó szavai: „Tényleg azt mondta Isten?” (1Mózes 3:1). Az ellenség ugyanezt teszi velünk is, amikor kétségeket ültet a fejünkbe azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk Krisztusban. Ha a csábító rávesz minket arra, hogy ingadozzunk azzal kapcsolatban, amit Isten mondott, akkor nem lesz erőnk a kísértés ellen küzdeni. 

Jézus kísértéseknek volt kitéve, mégis bűntelen maradt. A Szentlélek ereje által megmutatta nekünk, hogy mi is le tudjuk győzni ezeket a kísértéseket. Ő a Szentírás segítségével állt ellen az ördögnek, és a hozzáférésünk nekünk is megvan az Igéhez. 

Az elme megújulása egy folyamatos gyakorlási folyamat (Róma 12:1-2). Minél többet ülünk a lábainál, mint Mária, és szívjuk magunkba Megváltónk szavait, annál inkább eloszlanak a hazugságok, amelyek beárnyékolják a róla alkotott képünket. Az Ő Igéjének fénye megvilágítja majd a szívünket. Nem kell hinnünk a hazugságoknak, amelyek azt mondják, hogy nem lehetünk olyanok, mint Jézus.

„Mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.„

1Timóteus 4:8

Forrás: Crosswalk