Miért hagy a karácsony oly sok embert kimerülten és gyakran depressziósan? Ha a karácsony ezt teszi veled, akkor talán valami hiányzik az ünneplésedből. Van egy üresség a kultúránkban, amely a karácsony öröméért kiált, de úgy tűnik, képtelen azt befogadni. Valahogy a masnik, a fagyöngy, a cukros sütemények és a csengőhangok már nem elégítik ki a szívet.

Az eredeti karácsonyi üzenettel természetesen nincs semmi baj. A nagy örömhír ma is ugyanolyan különleges, mint akkor. A Krisztus-gyermek – az Istentől teremtett ember – története teljes mértékben képes kielégíteni az emberi szív legmélyebb szükségleteit. A probléma maga az emberi szív. Talán jobban megérthetjük, ha megnézzük a karácsonyi történet különös szereplőit, a bölcseket.

#1: Ne számíts jólétre

Az első dolog, amit észreveszünk rajtuk, a gazdagságuk. Úgy tűnt, hogy minden vagyonuk megvan, amit csak el lehet képzelni. Bár nem tudjuk, hogy valóban királyok voltak-e, azt tudjuk, hogy elég gazdagok voltak ahhoz, hogy hosszú nemzetközi utakra induljanak, bejutottak a nagyhatalmú uralkodókhoz, és drága ajándékokat adtak. A karácsonyi üdvözlőlapokon királyi öltözékben ábrázolják őket, tevekaravánnal mögöttük.

Gazdagságuk ellenére mégis valami olyasmit kerestek, amit pénzzel nem lehetett megvenni. Gondolj bele. Hajlandóak voltak elhagyni kényelmes életmódjukat és a Tigris és az Eufrátesz folyók menti, jól öntözött kertekkel rendelkező, gazdag palotáikat, hogy egy hatalmas, kopár sivatagot járjanak be, keresve valamit, ami betölti lelkük belső vágyait.

Sokan egész életükben azért dolgoznak, hogy kényelmes életmódot alakítsanak ki, és aztán furcsán üresnek találják. Sokan adnak és kapnak több százezer forint értékű ajándékot karácsonykor, hogy aztán december 26-án depressziósak legyenek. Tanuljuk meg a bölcsektől, hogy a jólétnél sokkal fontosabb a lelki dolgok megtalálása!

#2: Ne számíts családi kötelékekre

A bölcsek valószínűleg kiterjedt családokból származtak, de ez nem töltötte be őket. Sok szakértő úgy véli, hogy a bibliai idők babiloni bölcseinek leszármazottai voltak, a ma kurd néven ismert népből.

Először Dániel 2. fejezetében olvashatunk róluk. A babiloni király, Nabukodonozor nyugtalanító álmot látott, amelyet egyik bölcse – vagy mágusa – sem tudott megfejteni. Haragjában Nabukodonozor elrendelte, hogy mindannyiukat öljék meg. De egy Dániel nevű fiatal héber próféta közbelépett. Isten kinyilatkoztatta neki az álmot, és ő elmagyarázta azt a királynak. A Dániel 2:48 szerint Nabukodonozor „Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette”. Kétségtelenül Dániel hatása volt az, amely elültette a messiási remény magvait a bölcsekben.

Az Ószövetség tele van az Ő eljövetelére vonatkozó jövendölésekkel, és a bölcsek nyilvánvalóan ismertek néhányat ezek közül az ígéretek közül. Egy héber Messiást, az eljövendő „zsidók királyát” kezdték keresni. Mivel nem voltak a teljes héber Szentírás birtokában, a bölcsek az egyetlen általuk ismert helyen keresték Őt – az égbolton, mivel csillagászok voltak. Az eljövendő királyról szóló történetek és vágyakozások nemzedékről nemzedékre szálltak, míg végül több száz évvel később meglátták az Ő csillagát keleten, és eljöttek, hogy imádják Őt.

Ezek a férfiak gazdag háttérrel rendelkeztek, és magas helyet biztosított számukra a társadalom. De ez keveset jelentett nekik. Nekik a zsidók királyára volt szükségük.

Talán büszke vagy a származásodra, a családi históriáidra és a genealógiádra. Talán keresztény családban nőttél fel. Talán gyülekezetben nőttél fel. Vagy talán büszke vagy arra, amit elértél, és arra, hogy milyen nevet szereztél magadnak. 

Fontos, hogy hálásak legyünk örökségünkért és áldásainkért; azonban az örökség és a történelem nem elégíti ki a szívet. De akik megtalálják Jézust, azoknak a szívében örök reménység fakad. Semmi sem hasonlítható ehhez.

#3: Ne számíts befolyásra

A bölcsek nagy hatalmú, befolyásos emberek voltak. Máté 2 szerint Jeruzsálemben való jelenlétük mélyen megzavarta Heródes királyt és az egész várost. Kérdéseik pánikot keltettek a palotában. Ebből nyugodtan feltételezhetjük, hogy hozzászoktak a királyok és a méltóságok meglátogatásához. Nem bánták, hogy felfordulást okoztak. Megbecsült vezetői csoport voltak, akiknek felhúzott szemöldöke vagy baljós kérdése egy egész nemzetet fel tudott háborítani. De még mindig éhes volt a szívük.

A nagy izraeli államférfi, Abba Eban önéletrajzában írt egy beszélgetésről, amelyet egyszer Edmund Hillaryval, a Mount Everest első megmászójával folytatott. Eban megkérdezte Hillaryt, hogy pontosan mit érzett, amikor felért a csúcsra. Hillary azt válaszolta, hogy az első érzés az extatikus teljesítmény volt. De aztán jött a sivárság érzése. Mi maradt hátra?

Jack Higgins, a neves regényíró azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit karrierje csúcspontján megtanult, és amit bárcsak tudott volna kisfiúként, az a következő: „Amikor felérsz a csúcsra, ott nincs semmi.”

Az embereknek az Úrra van szükségük. Nem hatalomra és befolyásra, hanem magára Krisztusra. Ez egy személyes kapcsolat a kisdeddel a jászolban.

#4: Ne számíts hitbeli hagyományokra

A bölcsek vallásos emberek, sőt vallási vezetők voltak. Azért nevezzük őket „bölcseknek”, mert birtokában voltak a keleti misztériumvallások titkainak, a Dániel korából ránk hagyományozott titkoknak. A keleti birodalmak minden tájáról férfiak és nők keresték fel őket, válaszokat kutatva az élet kérdéseire.

De jámborságuk és vallásosságuk ellenére ezeknek az embereknek üres volt a szívük és a lelkük. Így indultak el otthonról megmagyarázhatatlan küldetésükre, a sivatagot járva, akár két évig is utazva, vándorolva mezőn és vizeken, mocsáron és hegyeken át, követve azt a bizonyos csillagot.

Krisztushoz jöttek. Útjuk Betlehemben ért véget, ahol végre rátaláltak az igazi céljukra. Ahol a gazdagság, az örökség, a hatalom és a vallás kudarcot vallott, ott megtalálták a Béke Fejedelmét.

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

Máté 2:11

Dorothy Sayers A királyfi című darabjában az egyik bölcs azt mondja: „A félelem mindennapi kísérőnk – félelem a nélkülözéstől, félelem a háborútól, félelem a kegyetlen haláltól és a még kegyetlenebb élettől. De mindezt el tudnánk viselni, ha tudnánk, hogy nem szenvedünk hiába. Ha tudnánk, hogy Isten mellettünk van a küzdelemben, osztozik a világ nyomorúságában”.

Te is így érzel? Minden jóléted, családod, befolyásod vagy hagyományaid ellenére is fáradt a szíved idén karácsonykor? Elragadnak a dobozok és a masnik, de valahogy hiányzik a „a kis Jézus”?

A kétezer évvel ezelőtti bölcsek hajlandóak voltak mindent hátrahagyni, csakhogy megtalálják Őt, aki királynak született. Hajlandó vagy mindent elhagyni, hogy megtaláld és kövesd Krisztust? Hogy befogadd Őt a szívedbe és az otthonodba? 

Ismered már Krisztust? Akkor légy csillag idén karácsonykor. Ahogyan a keleti titokzatos fény vezette a bölcseket Krisztushoz, mi is elvezethetünk másokat a jászolhoz. Meghívhatjuk őket karácsonyi istentiszteletekre, ahol az evangéliumot mutatják be. Megajándékozhatjuk őket keresztény irodalommal és zenével. Legyen ez a küldetésed idén karácsonykor.

Forrás: Crosswalk