A Biblia nem ad minden helyzetre kész forgatókönyvet, de alapelveket igen. Olyan iránytűt kapunk, amely segít eligazodni a mindennapi döntésekben, a fegyelmezésben, a szeretet kifejezésében és a hit továbbadásában. Isten nem hibátlan szülőket keres, hanem engedelmes, tanulni kész szíveket. Nézzük meg, mit mond erről az Írás.

Zsoltárok 127,3

„Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”

A Szentírás ajándékként beszél a gyermekről. Ránk bízta őket Isten, nem birtokoljuk őket. Az ajándékot megbecsüljük, óvjuk, hálával fogadjuk. A szülői feladat kiváltság, ami igaz akkor is, ha fáradtak vagyunk, és elfogy a türelmünk.

Példabeszédek 22,6

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”

A nevelés irányról és jellemről szól szabályok betartása helyett. A „neki megfelelő mód” arra utal, hogy minden gyermek egyedi, másképp tanul, másra érzékeny. A hosszú távú gondolkodás hangsúlyos: nem az azonnali engedelmesség a cél, hanem az egész életre szóló irány. Amit most vetünk, annak később lesz gyümölcse.

Efézus 6,4

„Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

Pál apostol a szülői hatalommal való felelős bánásmódra figyelmeztet. A túlzott szigor, az igazságtalan elvárások, a szeretet nélküli fegyelmezés eltávolítja a gyermek szívét. Az Úr tanítása mindig kegyelemmel és igazsággal együtt jár. A nevelés célja nem a kontroll, sokkal inkább a tanítvánnyá formálás.

5Mózes 6,6–7

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”

Isten igéje akkor válik élővé a gyermek számára, amikor látja, hogy a szülő életét is áthatja. Nem csak vasárnapi téma, hanem hétköznapi beszélgetés. A mindennapi helyzetek kiváló alkalmak a tanításra. A szívből jövő beszéd sokkal többet ér, mint a betanult mondatok.

Kolossé 3,21

„Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.”

A gyermek lelki világát könnyű megsebezni. A folyamatos kritika, összehasonlítás, elutasítás lassan kioltja a bátorságot. Isten arra hív, hogy építsük, ne romboljuk a ránk bízott életet. A fegyelmezés lényege a helyreállítás, nem a megszégyenítés.

Példabeszédek 1,8–9

„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!”

A gyermek akkor tanul meg hallgatni, ha látja, hogy a szülő is hallgat Istenre. A tisztelet kölcsönös folyamat. Az egészséges családi légkörben természetes az egymásra figyelés.

Józsué 24,15

„De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

Józsué nem sodródik a többséggel, hanem vezetőként irányt mutat. A család szellemi irányultsága nem alakul ki magától. A szülő felelőssége, hogy világos értékeket képviseljen.


A család nem tökéletes emberek közössége. Lesznek hibák, türelmetlenség, kudarcok, de Isten kegyelme nagyobb ezeknél. Nem a hibátlan nevelés tesz jó szülővé, hanem a bűnbánatra kész szív és a hajlandóság az újrakezdésre. Isten velünk együtt munkálkodik a gyermekeink életében. Bízzunk benne akkor is, amikor nem látjuk azonnal az eredményt!