Jézus földi szolgálata során mindig berzenkedtek a vallásos bírálók amiatt, hogy közösséget vállal a bűnösökkel, Jézus azonban újra meg újra kiemelte: ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet (Lk 19,10). Ennek az igazságnak az alátámasztására elmondott három történetet elveszett dolgok megkereséséről.

Jézus ezeket a történeteket arra használta, hogy szembesítse a vallási vezetőket az igazsággal, amelyet folyton elvétettek: Isten a helyreállítással és az ünnepléssel foglalkozik (15,7). Ezek a vezetők nem figyeltek oda eléggé, amikor Jézus a szemükre vetette, hogy olyanok, mint a báty a harmadik történetben, aki otthon maradt, zsörtölődve szolgált az apjának, igazságtalanul ítélte meg öccsét, aztán eltávolodott apjától anélkül, hogy elhagyta volna az otthonát (15,25–30).

Jézus azért jött el a földre, hogy mentőakciót indítson, megkeresve és megmentve a lelkileg elveszetteket. A bűnösök örömmel hívták meg Jézust rendezvényeikre (5,29). A farizeusok megvetően, ítélkezve nézték. Panaszkodtak a tanítványainak, amiért Jézus együtt evett a vámszedőkkel és a bűnösökkel. Jézus erre azt felelte, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek (Mt 9,12).

A farizeusok és más vallási vezetők élvezték a hivatalukkal járó külsőségeket – a tiszteletteljes köszöntést, a főhelyeket, valamint azt, hogy lehetőségük nyílt olyan vallási terheket róni másokra, amelyeket nekik maguknak eszük ágában sem volt hordozni (Lk 11,4–6). Jézus ezzel szemben nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (Mt 20,28). A farizeusok hálát adtak Istennek azért, hogy ők nem olyan rászorulók, mint a körülöttük levő bűnösök. Jézus egy olyan történettel dorgálta meg őket, amelyben egy vámszedő Istenhez kiáltott lelki szegénységében, és üdvösségre lelt (Lk 18,9–14).

A vallási vezetők ítélőképességét földi gondok homályosították el, ezért hagyták figyelmen kívül azokat a lelki igazságokat, amelyeket Jézus tanított. Bíztak abban, hogy jól ismerik Isten akaratát, és Isten kedvét leli bennük, így ellenálltak Jézusnak. Miközben Jézus alávetette magát az evangélium nagyszabású tervének, a vallási vezetők a politikai rendszer manipulálásával biztosították Jézus halálát. Tetteikkel akaratlanul is azt indították be, amire szükség volt ahhoz, hogy az elveszettek megkerüljenek, és ünnepeljen a menny.