Trinity – azonos üzenet, különböző stílusokban

Nagyon érzik ezt a spanyolos hangulatot, és kellően vidámak is hozzá. A Delirious? három sógora után, itt három testvér (Smelt) alkotja az együttes magját. Ritka, hogy a salsától a kelta hangzáson át, a holland gyerekdalig ekkora zenei ívben mozogjon egy csapat. Márpedig ők így érzik jól magukat, ebben a sokszínűségben. Mert mire gondolunk, ha ezt az éneket halljuk?

Mindegyik választott zenei stílusuk alkalmas hangulatok, témák, és persze az örök igazság kifejezésére. Az pedig mindig nagyon szép, amikor egy mai, friss zenéjű együttes visszanyúl korábbi idők szépséges dallamaihoz. Ők is ezt tették, és így választották a mindig gyönyörű, 1846-ban írt éneket.

Mert Jézus ma is azt mondja, hogy menjünk hozzá, de amikor ilyen míves dallam fogalmazza meg, úgy még vonzóbb a hívás. Persze, ha megtudjuk, hogy szüleik Peruban voltak misszionáriusok, akkor könnyebb megérteni a latin zenét. A fiúk angolul tanították az utcazenészeket, és cserébe azt kérték tőlük, hogy mutassák meg, miként kell azokon a hangszereken játszani, és így kerültek közel ahhoz a muzsikához.

Honfitársaiknak – illetve az ottani gyerekeknek – pedig ilyen üde dalokat írnak:

Elbert így fogalmaz: „Azt kérjük az emberektől, hogy ne hagyják, hogy az egójuk diktáljon nekik. Vigyázzanak, hogy ne csak sarkított véleményük legyen, ami a feketén és a fehéren kívül nem képes más színt látni. Arra biztatjuk őket, hogy vessék bele magukat Isten folyójába, és ússzanak ebben a kapcsolatban, a mozgásban, mely az Istennel és az övéivel való kapcsolatukat jellemzi. Mert az Istennel való kapcsolatunkhoz mindig is ragaszkodni kell, történjen velünk jó vagy rossz. Akkor is, ha éppen lenne okunk kételkedni, vagy valahol megsérülünk. Mert az Evangélium igenis a jó hír a számomra, de másnak is, minden megsebzett léleknek. Mivel hiszünk a szeretet erejében, abban a reményben éneklünk, hogy a köztünk levő távolságokat igenis áthidalhatjuk – mégpedig örömmel. A lábaink itt vannak, benne a porban, a szemeink viszont a távolba néznek, fejünk a felhők fölött van, és mennyei mulatságot csapunk a hívők közti egységnek örülve. Jézust ünnepeljük, mert úton vagyunk hazafelé, mint afféle zarándokok.”

A zene egy univerzális nyelv, mely mindennél hatékonyabban köt össze egymástól teljesen eltérő, hátterű vagy kinézetű embereket. A Trinity csapata jól ismeri, milyen ez, részben a sokféle zene révén, amit játszanak, részben pedig hallgatóik visszajelzéseiből. Amikor például bárhol, egy fesztiválon eléneklik az Anthem of Love (Szeretet himnusza) dalt, akkor velük együtt táncolnak a résztvevők. Ez a bahamai volt az egyik legemlékezetesebb koncertjük, mert ide a világ minden pontjáról érkeztek hívők. Itt értették meg, hogy az egymással való egységben élhetjük át igazán Isten szeretetét, mivel mindenki egy kicsit más szempontját mutatja be Isten szeretetének. Csakúgy, mint a nap a Nap sugarai, melyek együtt továbbítják a fényt. Az egyik legnagyobb Észak-amerikai fesztiválon (Creation) pedig először az étkező helynél, majd a kemping részen játszhattak, ahol meghívták a hallgatóikat az esti Dicsőítő estjükre. Oda aztán sok tizenéves jött el, s volt, hogy tucatnyian ropták velük együtt a színpadon.

A fesztiváligazgató ezt mondta róluk: „Azonnal létrejött a kapcsolat köztük és hallgatóságuk között. Őszinték, vidámak, jók a vicceik, és nagyon lendületes a zenéjük. Szeretik az Urat, és amint hozzákezdenek változatos muzsikálásukhoz, te is hamarosan elkezdesz dicsőíteni és táncolni. Annyira jó ilyen frissítően új és kreatív zenét hallgatni. A fél világ megjelenik általuk a színpadon, annyiféle stílust hallgathatsz tőlük. Ha még nem hallottad őket, akkor az a legjobb, ha ezt koncerten éled át. Mert ilyen zenét ritkán hallasz, amely világokat köt össze a hallgatókkal, meg persze reméljük, hogy Jézus felé is irányítja őket.”

Forrás: CrossRhythms Magazine