A történelem során voltak olyanok, akik kedvük szerint éltek, mintha Krisztus nem is jönne vissza. Mások megpróbálták kitalálni Jézus visszatérésének az időpontját, bár a Szentírás azt mondja, az a nap úgy jön majd el, „mint éjjel a tolvaj” (1Thessz 5,2), és senki sem tudja „sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Akik Krisztusban hisznek, azoknak úgy kell élniük, hogy bármelyik pillanatban készen várják őt; soha nem fáradhatnak el a jó cselekvésében, mindig meg kell maradniuk Krisztusban és Isten életükre vonatkozó céljában (Gal 6,9).

A thesszalonikai hívőkhöz írt második levelében Pál arra biztatta ezt a fiatal gyülekezetet, hogy álljanak meg szilárdan, és éljenek elhívásukhoz méltó életet (2Thessz 1,11). Voltak olyanok közöttük, akik haszontalanságokkal foglalkozó, lusta emberré váltak (3,11), és Pál óva intette a gyülekezet tagjait az ilyen tétlen, rendetlen viselkedéstől (3,6.11.14). Emlékeztette őket: elhívásuk nem csupán annyi, hogy várják Jézus visszajövetelét, vagy közben kihasználják keresztény társaikat. Pál tudta, hogy az ilyen emberek könnyedén elrejtőzhetnek a lelki élet álcája vagy a mögé a téves érvelés mögé, hogy ha Krisztus bármelyik pillanatban visszatérhet, akkor nem szükséges keményen dolgozni. Pál intette őket, hogy „csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék”, és meg ne restüljenek „a jó cselekvésében” (3,12–13).

Jézus mondott egy példázatot tíz szűzről, akiknek olajjal kellett megtölteniük lámpásukat, és úgy várni a vőlegény visszatérését (Mt 25,1–13). Öten közülük bölcsek voltak, és elég olajat vittek magukkal, hogy bármikor meggyújthassák lámpásukat; öten viszont balgán nem vittek elég olajat, hogy égjen a lámpásuk a vőlegény megérkezésekor (25,2.7–9). Jézus megparancsolta azoknak, akik hallgatták, hogy legyenek éberek, mert nem tudják, melyik napon vagy mely órában jön el (25,13).

Jézus követőinél mindig kell, hogy legyen „olaj”, vagyis mindig készen kell állniuk, és a számukra előre elkészített cselekedetekkel kell foglalatoskodniuk (Ef 2,10). Keményen kell dolgozniuk, szorgalmasan végezve Isten dolgait, építve az ő országát, lehozva a mennyet a földre (Mt 6,10). Bár a keresztények még ma is várják Krisztus visszatérését, tevékenyen kell várniuk, anélkül, hogy megrestülnének a jó cselekvésében, kitartóan ragaszkodva Krisztus visszatérésének reménységéhez.

Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.

2THESSZALONIKA 3,6–15