A keresztény zene történetének legtöbb díjjal kitüntetett előadója elmondta: „Ez egy kétélű kard. Egy bizonyos ponton egy csomó új dallal állsz elő, remélve, hogy az emberek készen állnak arra, hogy valami újat halljanak. A nehéz rész az, hogy a közönség nem mindig akarja ezt. A slágereket szeretnék hallani.”

Mégis úgy találta, hogy még mindig vannak történetei, amiket el kell mesélnie. Hozzátette: „Végre engedélyt adtam magamnak, hogy azt mondjam, ne kérdezd meg, hogy ez releváns-e, vagy hogy hova fog illeszkedni, vagy hogy működni fog-e a keresztény zene jelenlegi színterén. El kellett hallgattatnom a hangokat, le kellett ülnöm a gitárommal, és meg kellett írnom, ami csak felkavarodott bennem, és hagyni, hogy kijöjjön, ahogyan csak kijött”.”

A Still egy első kézből származó beszélgetés Isten és Steven, és ideális esetben a hallgató között. Arról beszél, hogy több van ebben az életben, mint a múlt kudarcai vagy kihívásai. Van remény, kegyelem, öröm, megbocsátás és a mennyország apró darabkái ott vannak a való világban.

Steven a Still című címadó számban Isten hűségéről tesz bizonyságot. „A ‘still’ szó valójában az elmúlt évek fájdalmából, káoszából és zűrzavarából bontakozott ki” – osztotta meg az énekes. A nyitó versszak megrendítően mesél arról, hogy Isten elvezette őt a magasba, hogy kitekintsen és azt mondja: „Bárhová is visz ez az utazás, csak bízz bennem, én már ott vagyok”. Látni, ahogy erre válaszul kilép, és megteszi ezt a művészi utazást, igazi bátorítást és reményt adva azoknak, akik azon tűnődnek, hogy vajon ők is megtehetik-e ugyanezt.

A „Don’t Lose Heart” című dalt Chapman saját útja ihlette a gyász és a veszteség mély völgyében, amelyet ő és családja bejárt. Ez a himnusz azt hirdeti, hogy Isten hűsége miatt bátorságunk és merészségünk lehet. Ezek a megpróbáltatások csak ideiglenesek, és összehasonlíthatatlan mennyei örömbe fognak átfordulni.