Alvás

Ez a legfontosabb. Isten így találta ki a világot, hogy van nappal és éjszaka. Azt mondják, az elektromosság feltalálása változtatta meg az életünket, mert az segít fennmaradni. Nagyszüleink fél négykor, a Nappal együtt keltek, és ha az lement, vele együtt mentek pihenni. A petróleumlámpa csak töredékes fényt adott. Több, nappal kiürült részünk is éjszaka töltődik vissza, ezért nem érdemes felcserélni a napszakokat. Azt is jó tudni, milyen alkatok vagyunk. Aki korán ébred, időben le kell feküdnie. Az éjfél előtti órák duplán számítanak, így, ha 10-kor lefekszünk, 4-kor pihenten ébredünk. Úgy intézzük, hogy megfelelő időben pihenni térhessünk.

Hosszabb időszak kipihenése

A nyaralás, elutazás ezt is szolgálja. Egy fárasztó időszak után akár napokig, napközben is sokat kell aludni. Annyi fáradtság gyűlhet össze, hogy bárhol, ahogy Rejtő fogalmazott: rajtaütésszerűen el tudsz aludni. Kimegy, aminek ki kellett mennie, és utána újra normál üzemmódban működik a tested. Hasonlóképpen a betegségeket is ki kell pihenni – minél jobban igénybe vett, annál inkább.

Szépséges pihenés

Vannak olyan pihenések, amikor különlegesen szép, számodra üdítő környezetben lehetsz, és úgy pihensz. Ez többnyire összekapcsolódik egy csodás természeti környezettel, hangulattal, tájjal, színnel, illattal, hanggal. Van, akinek a Balaton, egy hegy, tenger, síkság vagy erdő – itthon vagy külföldön. Ez a delikát pihenés, csodás hatással. 

Leülsz, mondjuk Bern közelében az Aare folyó mellé, vagy hasonló helyen. Ott folyik a tiszta, néha kék, néha zöld folyó. Érzed, hogy ez a szépséges látvány kimossa belőled a sok koszt, összekavarodást, feszültséget. 

Vagy Horvátországban kiülsz a ház előtti padra, és nézed magad előtt a lugast. Zöld és sárga levelek, gyümölcsök, a párszáz méterre levő tenger illata, egy-egy robogó hangja, de amúgy csend. Órákon át csak gyönyörködve nézed, és valami a lényedben hallatlanul jól érzi magát. 

Jól szeretni magunkat

Azt mondják, a férfiak nem érzik, ha már a kimerültség piros zónájába kerülnek, és csak tolják tovább. Ilyenkor többeknél beüt a pánikbetegség, ami hallatlanul alattomos hatású. Viszont rákényszerít, hogy pihenjünk. Aztán pedig figyelünk az egyensúlyra. Mert vannak intenzív igénybevételek, de ügyelni kell arra, hogy utána ki is lazítsunk. Ez nyilván a nőkre is igaz. Ha nincs pénzünk elutazni, akkor is meg lehet oldani. Jókat enni, olyanokat, amik a kedvenceink. Együtt a szőlőt és a piskótát, sárgadinnyét és a pármai sonkát, kelkáposzta főzeléket fasírttal vagy zsíros kenyeret dinnyével – nyugodtan, nem kapkodva, hosszan elnyújtva. Olvasni, megnézni a kedvencünket, kibeszélgetni magunkat szeretteinkkel, barátainkkal. Virágot kötni, énekelni, sportolni, főzni, sétálni, futni, kirándulni, biciklizni, utazni, írni – amennyit, amikor, annyiszor, ahányszor lehet. Ez nem önzés, nem lustaság, hanem feltöltődés.

Pihenni a gondoktól

A gondok szívósak, jönnének velünk mindenhová. Igazából úgy lehet tőlük szabadon létezni, ha bevonunk valakit, aki leveszi a vállunkról őket, de legalább egy részüket. Ilyen, amikor egy nagyszülő átvállalja időnként az unokákat, s így a szülők (főleg az anyák) szusszanhatnak egy kicsit. Ha pedig valaki tartósan ápolja a rokonát, akkor rendkívül sokat jelent, ha időnként felváltják, ő pedig pihenhet, rendezheti a sorait. Pihentető, ha van, akivel át tudjuk beszélni a nyomasztó dolgokat, ha van egy megértő fül, egy odafigyelő tekintet. Ha pedig bármilyen segítség kell, akkor erre vannak a barátok.

Ha a gond meghaladja az emberi segítőképesség szintjét (ha nem, akkor is), át lehet tenni a terheket Istenre. Sok biztatás van a Bibliában, hogy osszuk meg vele a problémáinkat, adjuk át neki gondjainkat, s bízzunk benne, hogy segít kiutat találni, még a legelviselhetetlenebbnek tűnő, legreménytelenebb helyzetben is. Mivel a lehetőségei korlátlanok, tényleg ő az, akire leginkább rábízhatjuk gyötrő helyzeteink megoldását. Ahogy Simone Weil fogalmazott: „Nem az a dolgom, hogy magamra legyen gondom. Az a dolgom, hogy Istenre legyen gondom. Az pedig Isten dolga, hogy rám gondja legyen”.