A Bírák könyvének szerzője végig érezteti az emberi gonoszság és a király hiánya közötti összefüggést (Bír 17,6; 18,1; 19,1; 21,25). Azt is láthatjuk, hogy az emberi gonoszság kiterjedése és romboló hatása minden egyes alkalommal fokozódik. Annak a népnek az életét, amely egy csodás országot kapott, hogy ott lakhasson, és felhőtlenül élvezhesse az Istennel való közösséget, ekkorra megosztottság és állandó félelem jellemzi.

A felelősség egyértelműen az embereket terheli mindezért. Azt tették, ami ők láttak jónak, így nem tudtak megfelelni annak, amit Isten lát jónak. Ahogy Ádám és Éva az Édenkertben, ők is figyelmen kívül hagyták Isten bölcsességét, és a saját fejük után mentek.

Isten népe újra és újra áldozatul esik a Sátán kísértésének, aki arra sarkallja az embert, hogy saját magában bízzon, és a saját vágyait kövesse. János apostol kifejtette, hogy „mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése”, a világból való, és mulandó (1Jn 2,16). Az emberek minden korban olyan vágyakat követnek, amelyek képtelenek tökéletes megelégedést adni a lelküknek.

Az élet útját egy bizonyos király révén lehet megtalálni. Nem akármilyen király, hanem a Király révén. Jézus, a Király arra hívja meg az embert, hogy az igazi vezetőt kövesse, aki egyrészt az Istennek való tökéletes engedelmesség példája, másrészt másokat is elhív arra, hogy az ő útján járjanak. Jézus a nagyobb és tökéletesebb Ádám, aki képes volt arra, amire Ádám nem. Jézus engedelmes volt abban is, amiben Ádám elbukott. Jézus az Isten iránti engedelmességre vezeti övéit (Róm 5,12–21). Sokkal többet tett, mint amire bármely e világi, emberi király valaha képes lehetett volna: magára vette Isten ítéletét. Halála és feltámadása által megszerezte népének az Isten előtti igazság ajándékát. Általa lehetünk elfogadottak, szeretettek, általa nyertünk bűnbocsánatot. A Bírák könyvének végén Isten népének – ahogy a ma emberének is – igazából arra a fajta vezetésre volt rettentő nagy szüksége, amelyet Jézus tökéletes királysága valósított meg.

„Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”

BÍRÁK 21,25