Megkötött és megújított szövetség
Dávid utolsó, költői formába öntött szavai megmutatják, hogy milyen mélyen bízott Istenben, abban, hogy ő hűségesen megtartja és beteljesíti ígéreteit.
Dávid utolsó, költői formába öntött szavai megmutatják, hogy milyen mélyen bízott Istenben, abban, hogy ő hűségesen megtartja és beteljesíti ígéreteit.
Újra megismétli azt az „örökkévaló szövetséget”, amelyet Isten kötött vele sok évvel korábban (2Sám 23,5). Ezek az ígéretek, amelyeket először a 2Sám 7,12–16 szakaszában olvashatunk, szolgáltatták az alapot arra, hogy Dávid még a halál küszöbén állva is Istenben bízzon. Isten ebben a szövetségben azt ígérte, hogy Dávidtól származik majd Isten fölkent királya. Rövid távon Dávid fiában, Salamonban vált valóra ez az ígéret, aki megépítette a templomot, és megalapozta a nép körében Isten tiszteletét. De Isten szövetségi ígéretei ezzel még nem teljesen váltak valóra.
Dávid emlékeztette Salamont arra, hogy ha hűséges marad Istenhez, akkor az ő utódai is Izráel trónján ülhetnek majd (1Kir 2,4). Salamon tisztában volt vele, hogy annak az ígéretnek a beteljesedése, amely a fölkent király érkezéséről szól, még várat magára. Sem Dávid, sem Salamon nem érthette vagy képzelhette el egészen pontosan, hogy kicsoda Jézus Krisztus, de a reménység tisztán bennük élt, hogy el fog jönni az a király, aki – velük ellentétben – képes lesz megvalósítani Istennek a népe fölötti uralmát. Ézsaiás próféta erre az időre előretekintve írta az alábbi sorokat:
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk,
és az uralom az ő vállán lesz.
Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
mert fölemeli és megerősíti azt jogosság és igazság által,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete teszi ezt.
(Ézs 9,6–7)
Dávid jól hitte: Isten beteljesíti ígéreteit. Bár a nép a későbbiekben is sokszor elfordult tőle, ő mégsem hagyta el népét. Isten izzó szeretete, nem pedig az ember hűsége adja Dávid trónjának az alapját. Ez a trón pedig – Dávidéval ellentétben – örökkévaló.
„Izráel Istene ezt mondta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön.”
2SÁMUEL 23,3–4