Ennek a harcnak az lesz az eredménye, hogy kirostálja a régi természetünket. Amikor valami rostálásra kerül, akkor ott van egy szűrő. Lesz, ami átmegy rajta, és lesz, ami fennakad. Hasonlóképpen Krisztus a rostálás időszakában sokkal láthatóbb lesz, míg a mi testben való bizakodásunk eltávolításra kerül. Az új természetünk maga Krisztus, aki cselekszik bennünk és általunk. Tudnod kell azt, hogy Isten úgy rendelkezett, hogy ebben a csatában csakis a benned élő Krisztus az, aki életben maradhat. Csak Jézus természete képes megerősödni egy ilyen harcban.

Amikor ilyen harcba kerülünk be, akkor ezt imádkozzuk: – Uram, óvj meg engem, nehogy megsérüljek ebben a küzdelemben. Az Úr viszont ezt mondja: – Megsérülni? Bele kell halnod! Természetesen az Úr nem a nemes lényedet iktatja ki, viszont halálra kell adnia a felületes és hamis egódat. Isten szeretné kiölni belőled azt a személyiségrészt, amelyik azzal henceg, hogy: “Én nem tagadom meg az Urat”. Addig, amíg azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk felülkerekedni a bűnökön, vagy hogy erkölcsileg erényesebbek vagyunk más hívőknél, addig Isten engedélyt ad a Sátánnak, hogy megrostáljon bennünket.

A szét nem tört, kemény természetünknek meg kell szűnnie. Ez a kemény burok érzéketlen Isten és mások felé is.  Ezért kell összetörnie. A már említett harc – mégha alul is maradunk időnként – mindig összetör énünk megkeményedett részéből valamennyit. Az összetöretettség Isten iránti nyitottságot eredményez. Ha nincs így összetörve az egónk, akkor a Szentlélek ellenében fogunk élni.

“Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.“

János 12,24

Ha elhal, akkor gyümölcsöt terem. Nem leszünk képesek igazi, krisztusi gyümölcsöket teremni, ha nem halunk el előbb. Ha az akár őszinte törekvéseink kudarcot vallanak, akkor ezt felkarolja Isten kegyelme, és így lehet Krisztus sikeres az életünkben. A kemény héj a gabona magja körül nem életképes, nem ad növekedést, sem termést. Ugyan védi a magot, de nem képes kibontakoztatni azt. A kemény résznek el kell halnia, hogy Krisztus élhessen.

Honnan tudod, hogy te már átmenték ezen az összetöretésen vagy sem? A külső részünk kemény, a belső természetünk pedig lágy. Ha dühösködsz, másokat kritizálsz, és könnyen ítélkezel, akkor még rajtad van a kemény rész, akkor ennek meg kell halnia (a Sátán majd megteszi ezt a szívességet). Ha viszont képes vagy megbocsátani azoknak, akik megbántottak, tudsz értük imádkozni, és szeretni őket, akkor Krisztus életét éled. A régi természet összetört, és gyümölcsök teremnek az életedben.

Azt gondolom, hogy amikor valaki még új hívő, akkor rosszat teszünk vele, ha azt mondjuk nekik, hogy: – Add át az életedet az Úrnak, és akkor semmi rossz nem fog történni veled. Lehet, hogy ezt ilyen nyíltan nem mondjuk ki, de valami ilyesmit éreztetünk velük:

Három ajtó van, és ha bemész az elsőn, akkor örökéleted van. A második mögött örökké tartó boldogság vár, a harmadik mögött pedig akármit is kíván meg a szíved, az a tiéd lesz. Ha hívő leszel, akkor mindhárom ajtón beléphetsz, s onnantól mi problémád lehet?

Igen ám, de nem tudatjuk velük, hogy vannak ajtók, amelyek mögött csapdákat állítottak, és hogy vannak csaták, melyekben helyt kell állni, s hogy lesz egy jutalom is, ami vár majd ránk.

Szerző: Francis Frangipane