A bűnök, amelyeket Isten, önmaguk és mások ellen követnek el az emberek, nem egyszerűen csak rossz döntésekből vagy a puszta körülményekből fakadnak, hanem mélyebbről. A hívők körül lelki háború dúl.

A 2Kor 10,1–6 szakasza (különösen a 10,4–5 vers) hasznos kiegészítést nyújt ahhoz, amit itt tanít Pál a lelki hadviselésről. Ha együtt nézzük ezeket a szövegeket, elénk tárul a kép arról, hogy milyen lelki csata folyik sok emberi megtapasztalás mögött. Az evangéliummal szemben felhozott érvek, a bibliai erkölcs kudarcai és az igeellenes gondolkodásmód nem pusztán az emberek torz meggyőződéseire vagy tetteire vezethetők vissza.

Pál tanításai szerint ezek a dolgok az ellenség tudatos tevékenységének köszönhetők; ő befolyásolja az embereket minden egyes nap. Amikor egy keresztény rendkívüli megpróbáltatásba vagy súlyos helyzetbe kerül, lehetséges, hogy abban komoly szerepe volt a gonosznak.

A hívőknek azonban nem szabad elcsüggedniük. A keresztényeknek minden okuk megvan arra, hogy bizalommal felvállalják a lelki hadviselés Isten által előírt módját. A siker eszközei azok a lelki gyakorlatok, amelyeket Isten az Ef 6. fejezetében megparancsolt.

A római fegyverzet képének felhasználásával ez a szakasz rámutat, hogyan vívhatunk meg a lelki ellenségekkel, és felvázolja ennek a sajátos harcnak a hadviselési szabályait. A lelki hadviselés végcélja az, hogy minden gondolatot foglyul ejtsünk Krisztus számára (10,5).

Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.

EFEZUS 6,12