Az embernek nem is annyira arra van szüksége, hogy minden kérdésére választ kapjon, hanem sokkal inkább arra, hogy rádöbbenjen arra a tényre, hogy valójában nem ért mindent annyira, mint ahogyan gondolja. Ez az, amit a Jób 38. (és 39.) fejezete tanít. Jób tele volt kérdésekkel és aggodalmakkal. Isten nem válaszolta meg ezeket, hanem inkább azt mutatta meg neki, hogy mi mindent nem ért. Isten sokkal jobban ismer bennünket, mint amennyire mi ismerhetjük önmagunkat.

Isten Jóbnak föltett kérdései arra a világra vonatkoztak, amelyben Jób él. Ezzel azt akarta elérni, hogy kitűnjön: Jób azt várja el Istentől, hogy igazodjon az ő felfogásához, miközben még az őt körülvevő világot sem képes kiismerni. Ahogy ezek a kérdések sorjáznak a 38–39. fejezetben, egyre világosabbá válik, hogy Isten mennyivel nagyobb és bölcsebb, mint az ember. Szavai rámutatnak a teremtésben megmutatkozó hatalmára. Ha az ember nyitott szemmel vizsgálja Isten műveit, akkor az Isten előtti alázatra vezeti.

Ez a világ Istené, és Isten bármit megtehet, amit csak akar. Isten fölhasználta az időjárást arra, hogy gondoskodjon népéről, vagy hogy megsegítse a csatában. Sőt arra is, hogy az általa teremtett embert megítélje akár özönvíz, akár aszály révén (1Móz 7,4; 1Kir 17,1). Az, hogy Isten úgy használja a természet erőit, ahogy neki tetszik, bizonyítja, hogy ő tartja kézben azokat. Isten úgy emlékezteti Jóbot erre az igazságra, hogy az időjárást használja példaként, és rámutat, hogy kicsoda ő. A vihar és a villámlás Isten erejét és fenségét fejezi ki. Az eső és a hó, amely a földet megöntözi, és táplálja a növényzetet, azt szemlélteti, hogy Isten Igéje miként végzi el munkáját az emberi szívben, és a kegyelmes Istenre mutat, akitől minden élet ered. Isten a tomboló viharhoz hasonítja ítéletét, áldását pedig az üdítő záporhoz.

Isten Jób erőtlen kérdéseit, valamint az ő végtelen, világot teremtő és fenntartó hatalmát állítja egymással szembe. Az, ahogyan Isten Jóbot kérdezi, az 1Móz 1,1–10 és a Jn 1,1–13 részére utal; arra, hogy Jézus, Isten Igéje miként vett részt a teremtésben. Amikor a hívő ember szenvedést él át, akkor fontos, hogy nehézségein túl lássa Jézusnak a teremtésben megmutatkozó hatalmát, erejét, szándékait és gondoskodását. Ez Jézus: a Teremtő. Minden hála őt illeti. Kegyelemből és irgalomból Megváltónkká lett. Végső soron minden ember élete tőle függ – itt, ebben a világban és az eljövendő örök világban egyaránt.