Jézus: Új szövetségünk – Jeremiás
Jeremiás annak a jelképe, hogy milyen nyomasztó terhet kellett elviselnie Isten szószólóinak, miközben Izráel népe folyamatosan lejtmenetben volt.
Jeremiás annak a jelképe, hogy milyen nyomasztó terhet kellett elviselnie Isten szószólóinak, miközben Izráel népe folyamatosan lejtmenetben volt.
Isten elhívása és megbízása alapján Jeremiásnak egy igencsak ijesztő küldetést kellett teljesítenie: az volt a feladata, hogy ítéletet hirdessen Izráelnek, és bejelentse, hogy Isten eltávolítja őket abból az országból, amelyet egykor ő ajándékozott nekik. Bármilyen nehéz volt is a feladat, Jeremiás prófétai figyelmeztetései kizárólag Istentől származtak, és neki nem volt más választása, mint hogy megossza őket Isten népével (Jer 20,9).
Jeremiás szavait átitatja az a gyötrelem és gyász, amelyet Júda állapota miatt érzett. Hiába voltak Isten kiválasztott népe, újra és újra a bálványimádás bűnébe estek, és képtelennek bizonyultak arra, hogy betartsák Istennek tett szövetségi fogadalmukat. Isten maga döntött úgy, hogy elkötelezi magát irántuk a szeretet szövetségében, amelyre nekik Istent dicsőítő engedelmességgel kellett volna felelniük. De nem ezt tették, ezért Isten elkerülhetetlen és súlyos ítélete rohamosan közeledett.
Amikor Jeremiás figyelmeztető üzenetei elhangzottak, Júda az utolsó napjait élte. Jeremiás megmondta: Isten rájuk hozza a babiloniakat, hogy leigázzák és fogságba hurcolják Isten népét. Jeruzsálem Kr. e. 586-ban bekövetkezett bukása beteljesítette a próféták ama régóta hangoztatott figyelmeztetéseit, amelyek Júda bűnös lázadásának a következményeiről szóltak.
Jeremiás írásaiban azért pislákol némi remény is. A próféta tudta, hogy Isten nem változik meg, és tervei egészen bizonyosak. Isten a fogságba hurcolt népből megőriz egy maradékot, amely őt imádja. Népe iránti hűséges szeretete miatt Isten később haza fogja vezetni őket a fogságból, és helyreállítja a vele való kapcsolatukat (30,18–31,6; Ez 11,19). Eljön majd az az idő, amikor Isten népe ismét örömmel énekelhet, miután átéli Isten megváltásának a dicsőségét.
A próféta szavai Jézus révén ma is igazak. Az új szövetség ígéreteit (Jer 31,31–34) Jézus Krisztus személye és műve teljesítette be, aki igaz élete, helyettes áldozata és győzelmes föltámadása révén szerzett üdvösséget. Isten népe – hit által – élő és élettel teli reménységre születhet újjá. Bár a bűn groteszk dolog, és a következményei fájdalmasak, Jézus műve minden tekintetben teljes, és általa Isten egészen bizonyos reménységet ad nekünk arra, hogy megtartja népének tett ígéreteit.
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”
Jeremiás 29,11