Az, hogy Jézus megkérdőjelezhetetlenül nagyobb az ószövetségi embereknél és szokásoknál, nem csupán elvont elgondolás, amelynek alig van köze a mai élethez. Inkább arra mutat rá, hogy Isten terve, mely népe megváltására irányult, Jézus személyében és művében valósult meg. A zsidókhoz írt levél szerzője úgy érteti meg olvasóival Jézus nagyságát, hogy összehasonlítja őt jó néhány ószövetségi emberrel és eseménnyel.

Jézus minden ószövetségi szereplőnél nagyobb. Ő Isten Fia, aki tökéletesen képviseli az Atyát (Zsid 1,3). Éppen ezért nagyobb az angyaloknál, és nagyobb Mózesnél is (3,3). Ezenkívül ő Isten népének legfőbb apostola és vezetője (3,1). Ő a legnagyobb főpap, akinek minden más főpap csupán előképe volt (4,14). Mindezek miatt Jézus az egyetlen, aki „horgonya lelkünknek” (6,19). Az Ószövetségben senki meg sem közelíti Jézust fontosság tekintetében; ő mindenkinél nagyobb.

Jézus nagyobb minden ószövetségi eseménynél is. Az ószövetségi állatáldozatokat soha nem végcélnak szánták; csupán ideiglenes elégtételt nyújtottak. Isten arra szánta az egész áldozati rendszert, hogy az emberek figyelmét ráirányítsa a bűnökért hozott végső áldozatra: Jézus váltságművére. Jézus halála állandó utat készített, így a bűnös emberek most már kapcsolatba kerülhetnek a szent Istennel (7,24). Isten megígérte, hogy egy napon megadja népének az engedelmesség képességét; azon a napon összhangban él majd velük. Jézus erre tekintettel hozott létre új szövetséget az emberek és Isten között (9,15).

Végül pedig Jézus a hit elkezdője és bevégzője; ez azt jelenti, hogy általa találkoznak először az emberek Istennel, és neki köszönhetnek minden újabb találkozást (12,1–2). Jézus soha nem változik, az élet rengeteg mintázatától és időszakától eltérően (13,8). Aki találkozni akar Istennel, annak egyszerűen oda kell mennie Jézushoz, és bíznia kell abban, hogy az ő áldozata elfedezi bűneit.

„Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.”

ZSIDÓK 1,3–4