Izráel megnövekedett népessége, ahogyan Mózes második könyvében látjuk, annak a beteljesedése, amit Isten Abrámnak/Ábrahámnak ígért az 1Móz 12,1–3 versében; ez az a nép, amelyet Isten kiválasztott és elhívott. Ezek az emberek és utódaik állnak az Ószövetség hátralevő részének a középpontjában.

Isten elhívta Mózest, a Kivonulás könyvének főszereplőjét, hogy vezesse ki népét Egyiptomból. Mózes eleinte vonakodott, de aztán mégis odaállt a keményszívű fáraó elé, és esedezett azért, hogy engedje szabadon Isten népét a szolgaságból. Mivel a fáraó ellenállt a kérésnek, Isten hozzáfogott szabadító terve megvalósításához, demonstrálva hatalma és ereje hatókörét. Miután kiszabadította népét, Isten átadta nekik a törvényt, amellyel megmutatta, miként válaszoljanak kegyelmére, és hogyan töltsék be a küldetésüket mint „papok birodalma és szent nép” (19,6).

Mózes második könyvének az első része (1–18. fejezet) ragyogó részletességgel beszéli el, hogyan győzte le Isten a korszak legerősebb hatalmát, Egyiptomot. Isten csodákkal és erővel bizonyította, hogy ő a népek hamis istenei és királyok bűnös szíve felett álló Úr. A héber nép a Kivonulás könyvében újra és újra megemlékezett Isten hatalmas csodáiról, sőt mind a mai napig ünnepli szabadítását.

A második rész (19–40. fejezet) felvázolja Isten törvényét, amelyet Isten az ő kegyelméből személyes ajándékként adott választott népe számára. E nép képviseli Isten különleges természetét és karakterét, kifejezve, hogy Isten minden tekintetben igaz és szent, és méltó arra, hogy imádják őt mindazok, akiket megszabadított.

A könyv a szent sátor elkészítésének a leírásával zárul. A pusztai vándorlás során mindvégig a tábor közepén elhelyezett szent sátor volt Isten népének az istentiszteleti helye.

Mózes második könyve úgy mutatja be Mózest, mint Isten népének az Isten által felszentelt szabadítóját. Ekképpen Mózes a Messiásnak, az Eljövendőnek az előképe, Jézus Krisztus előfutára. Mózeshez hasonlóan Jézus is három tisztséget tölt be: próféta, aki Isten üzenetét adja tovább népének; pap, aki lehetővé teszi az emberek számára Isten helyes imádatát; valamint király, aki a népet szolgaságból biztonságba vezeti.

A könyvben található olyan történelmi események, mint például a páska ünnepének bevezetése (12. fejezet), Krisztus népe bűnéért bemutatott helyettes áldozatának az előképei (Jn 1,29.36; 1Kor 5,7). Krisztus a tökéletes áldozat, az ószövetségi törvény betöltése (Mt 5,17); ő az, aki megtöri a bűn rabságát, és örökre szabaddá teszi népét.

„Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az ÚR! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket.”

2Mózes 14,13