Isten szereti egyházát, és azt szeretné, ha az egyház imádatteljes engedelmessége hirdetné az ő dicsőségét a figyelő világnak. Pál a korinthusiakhoz írt első levelében szenvedélyes intésével fel akarta ébreszteni a hívőket bűnből fakadó lelki aléltságukból, és emlékeztetni kívánta őket arra, mennyire szükséges az az engedelmesség, melyre Isten kegyelme indítja az embert.

Pál második levele a korinthusiakhoz

Voltak, akik semmibe vették Pál felszólítását, és továbbra is megvetették Isten kegyelmét. Hamis tanítók hatására sokan megkérdőjelezték Pál apostoli tekintélyét, és így figyelmen kívül hagyták, amit nekik üzent. Ennek köszönhető, hogy a 2Kor leginkább önéletrajzi írás lett, amelyben Pál megvédi élete küldetését és üzenete igaz voltát. Személyes visszatekintéséből kiderül, milyen megpróbáltatásokkal, gondokkal és szenvedéssel kellett Pálnak szembenéznie utazó szolgálattevőként az 1. században. Pál levelében példát mutat arra a reménységre, amely csak azokra jellemző, akik egyedül Krisztusból merítenek vigaszt (2Kor 1,5). Minden kereszténynek tárt karokkal kellene fogadnia a szenvedést, mint Pálnak, hiszen a szenvedő szolga lábnyomát követik, aki életét adta váltságul sokakért.

Pál állandó kapcsolatban állt ezzel a gyülekezettel, így mindkét levele személyes hangvételű. Erőteljesen, mégis kedvesen, szigorúan, mégis reménykedve, reálisan, mégis örvendezve írt nekik. Egészen konkrétan tudott szólni a gyülekezetben felmerülő problémákról is – ezek közül sokkal már a gyülekezetnek írt első levelében is foglalkozott. Egyúttal figyelmeztetett mindenkit, különösen a hamis tanítókat, hogy egy napon meg kell állniuk majd Isten ítélőszéke előtt, és számot kell adniuk cselekedeteikről.

Pál szerint az egyház ki van téve a Sátán állandó támadásainak és a bűn katasztrofális hatásainak. A hívőknek harcolniuk kell a Sátán és a bűn ellen azzal az erővel, amelyet Krisztus feltámadása és bennük lakozó Lelke biztosít a számukra. Amennyiben őszintén bűnbánatra jutnak, egy irgalmas és kegyelmes Istennel kerülnek szembe, aki megbocsát, és erőt ad nekik arra, hogy szent, Istennek tetsző életet éljenek. Pál azt szeretné, ha a korinthusi gyülekezet tagjai elfordulnának bűnüktől, és örömmel alávetnék magukat Isten jó céljainak egyéni életük és együttes, gyülekezeti életük tekintetében is.

“Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!”

2Korinthus 5,20