Dániel Isten ihletése alapján megmagyarázta, hogy ez az álom magáról a királyról szól. Dániel lényegében azt mondja, hogy mivel Nebukadneccar király büszke az országára és a sikereire, Isten megalázza őt, hogy megmutassa: egyedül ő adja a hatalmat, és el is veheti.

Ezzel a tettével Isten megmutatja, hogy az ő országa uralkodik minden más fölött. Az álom valóra vált, amikor a föld leghatalmasabb embere a földön kezdett kúszni, és füvet evett, mint az ökör. Végső soron Isten határozza meg, hogy ki tesz vagy nem tesz szert rangra és befolyásra. A Dán 6. fejezetében szereplő látomás azt folytatja, amit Isten itt, a Dán 4. fejezetében kijelentett.

A világ hatalmas birodalmai, amelyeket a négy vadállat jelképez, végül le fognak omlani, és „valaki, olyan, mint egy emberfia” (ez a Messiásra, Jézusra utal), örök uralmat kap (Dán 7,13–14). Ki ez, aki „olyan, mint egy emberfia”? Ő az, aki megalázta magát, aztán felmagasztaltatott (Fil 2,8–9).

Ő az, aki megkapja és átformálja a világ királyságait (Jel 11,15). A Dán 4. fejezete azzal biztatta Isten népét, hogy végső soron fordul a kocka, és a világ országai helyett Isten országa erősödik meg.

A bűneset után ez az ígéret hangzott el (1Móz 3,15), és ennek a beteljesedése indult el, amikor Isten a népévé választotta Izráelt; kibontakozása Jézus Krisztus személyében és művében valósult meg, végső beteljesedése pedig a jövőben következik majd be – Isten tökéletes időzítésének megfelelően (1Thessz 5,2).

A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az égig ért, és ellátszott egészen a föld széléig.

DÁNIEL 4,17