Ruth elhatározta, hogy anyósa mellett marad. Ez azért is nagyon fontos, mert amikor Ruth azt mondja, hogy Naomi Istene az ő Istene is, azzal megvallja az egyetlen igaz Istenben való hitét. Úgy döntött, hogy ragaszkodik Istenhez, Naomihoz és Naomi népéhez. Lemondott mindenről, amit addig ismert, azért, hogy Istent kövesse. Ruthnak megvolt a lehetősége arra, hogy válasszon: vagy új életet kezd Istennel, vagy visszatér régi életéhez és népe bálványaihoz. Ő úgy döntött, hogy lelkesen és odaadóan anyósa mellett marad, Istent szolgálja, és kitart abban a hitben, amelyet megismert.

Elképesztő, hogy Isten a zsidók hitén kívülálló embert – ráadásul egy nőt – választ ki nem csupán arra, hogy Izráel Istenét kövesse, hanem arra is, hogy a Messiás őse legyen (Mt 1,5). Ez már előrevetíti mindazt, amit majd az egész világ megváltása jelent, elsőként a zsidók, majd pedig minden nép számára (Róm 1,16). Jézus nemcsak a zsidóság megváltója, hanem az egész világé. Az ereiben pogány (azaz nem zsidó) vér is csörgedezett az olyan „jövevény” felmenőknek köszönhetően, mint például Ruth. Amikor eljött a világba, felettébb egyértelművé tette, hogy a megváltás az egész világnak szól.

Ahogyan Ruth zsidó családja és hite révén került be Isten családjába, úgy Jézus követői a Krisztusban való hit és Isten kegyelme révén kerülnek be Isten családjába. „Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten háza népe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus.” (Ef 2,19–20) János ezt írja a Jn 3,16 versében, amely világszerte az evangélium üzenetének lényegi összefoglalásává vált az egyházban: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”