Már eljössz a kasszától, mész a kijárat felé, de a vékony őrölt fahéj kis tasakja ottmaradt valahogy. „Biztos a bácsi hagyta itt” – hallod, és az mélyre megy. Amikor először magáznak a gyerekek, vagy néniznek, meg később, amikor átadnák a helyüket a villamoson, meg nem gondolnák, hogy át tudod vinni a padot a másik terembe. Ahogy a kéményseprő elment a rendelőbe, és az orvos kérdezte, hogy mi a baja. „A korom, doktor úr, a korom” – válaszolta, de ehhez nem kell tetőkön mászkálni, így van ez a földön is.

Idősödünk. Reggel kell némi idő, míg bemelegszünk, és a három hónapja beütött sípcsontodon még mindig látszik a sebnek a nyoma. 17 évesen egy ötvenéves nagyon idősnek tűnik. Aztán később látsz férfiakat ilyenkor nősülni, gyerekeiknek örülni, és teljesen kompatibilisnek lenni 60 felé tartva is. Van valami szürreális az öregedésben, ugyanis belül hallatlanul aktív lehetsz – és bölcsebb is. Amikor elmész egy osztálytalálkozóra, akkor mindenki olyan, mint azelőtt, csak kevesebb és/vagy fehérebb a haja, többletes a súlya, és szemüveggel olvassa az étlapot. Meg egyre többeknek vannak unokái. Az lehet, hogy már nem vágnak le egy sprintet, hogy elérjük a buszt, de azért van náluk valami, ami hallatlanul értékes, és ez az élettapasztalat.

Amikor idősödünk, akkor van egy választásunk: sajnálkozunk vagy hálásak leszünk. Az első az elszúrt dolgok és a kihagyott lehetőségek – tényleg tudnak fájni – hatása alatt él, gyakran megkeseredve. A második hálás az ajándékba kapott napokért, és igyekszik aktívan megélni azokat. Ez a két érzés persze váltakozva is megjelenhet, és a tanulságok levonása után, gyorsan el kell lépnünk az elsőtől. Nézhetjük a korosodás kellemetlenebb hatásait, de gondolhatunk arra is, hogy nem minden társunk jutott el idáig. És egyáltalán nem megmosolyogtató, hogy szeretnénk mindent csinálni, amit fiatalként is kedveltünk. Megyünk kirándulni, táncolunk, sportolunk, és akár tanulunk is.

Temes Judit a helsinki csodaváltó tagja 70 évesen szerzett jogi diplomát, és Dénes Zsófia 90 fölött is milyen briliáns elme volt. Az intelligencia és kreativitás nem gyengül a kor előrehaladtával, és aki aktívan használja képességeit, az élete végéig szellemileg friss maradhat. Belül lassabbak leszünk, de ez egy speciális jelenség. Fiatalon rohantunk, most pedig visszaveszünk ebből, és csodákat élünk meg. Sokkal több mindent veszünk észre a világ szépségeiből, mert nem pörgünk annyira. Sok apró részlet feltárul, ami megszépíti az életet.

Érettebb korban felértékelődnek a kapcsolatok, a barátságok – főleg a fiatalkoriak. A beszélgetéseinkbe pedig bekerülnek a gyógyszerek, a jó orvosok nevei, a műtétek, és hogy mit nem kell már komolyan venni. Ráérzünk arra, ha valaki többnek mutatja magát, és drukkolunk a környezetünkben levőknek, hogy ne menjenek olyan utakon, amiket láttunk, hogy rosszra vezetnek. Az a jó, ha annyira aktívak vagyunk, hogy leltárt készíteni sincs időnk. Persze, ha bezár egy betegség vagy egy ápolás, akkor az nagyon nehéz tud lenni. Ilyenkor figyeljünk egymásra, és keressük a másikat, aki kínlódik – maga vagy szerette miatt.

Elmennek barátok, családtagok, gyarapodnak a veszteségeink, és ezt nem könnyű feldolgozni. Szaporodnak belső ráncaink. Ezzel együtt minden nap ajándék – fájdalmaival együtt. Több dologra érdemes odafigyelni az élet második felében. Az első, hogy bocsássunk meg mindenkinek, aki rosszat tett, fájdalmat okozott vagy mulasztott – beleértve magunkat és a már nem élőket is. És amikor megbocsátunk, akkor felejtsük is el, mert az úgy kerek. Ha újra előjönne, akkor ne engedjük, bedobtuk a tengerbe, és lesüllyedt a mélyére. A meg nem bocsátás fogság, amiből a megbocsátás a szabadon engedés. Mindkét félnek.

Aztán érdemes figyelni, hogy kik azok, akiknek adhatnánk. Idősebben (kivéve, ha rengeteg unokánk van) több az időnk, és van, hogy több a pénzünk is. Érdemes szétnézni, hogy kik azok, akiknek adhatnék belőlük, akiken ténylegesen tudnék segíteni. Több, hiteles embert ismerek, akik segíteni szeretnének embertársaikon, és akik minden támogatást a lehető legjobb helyre továbbítják. Járjunk nyitott szemmel. és vegyük észre a környezetünkben levők nehézségeit. Ha több időnk van, akkor többeket meg tudunk hallgatni, és ez nagyon sokat tud nekik jelenteni, hogy érdekel valakit a hogylétük. Ha pedig a közelünkben egy ideje valaki munkanélküli vagy beteg, akkor ott komoly anyagi hiányok keletkezhettek. Finoman válasszuk meg az adás módját, és akkor már nem fogja tördelni a kezeit a kifizetetlen csekkek fölött, és nem kell arról döntenie, hogy magának vegyen vérnyomáscsökkentő gyógyszert, vagy cipőt a gyerekének. Idősödőként pedig kiemelten fontos, hogy rendezett kapcsolatot tartsunk Istennel. Idősödünk, de élvezhetjük is ezt, meg persze ki is kell tartani időnként. Kívánjuk minden „húszon felüli” sporttársunknak a legjobbakat. Nénizzenek és bácsizzanak bennünket még sokáig.

“Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd; Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.”

Példabeszédek 3,1.2