Az 1Sámuel 7-ben mind a három tisztségben megmutatkozik Sámuel vezetői munkája. Prófétaként a bálványimádásból való megtérésre hívja a népet (1Sám 7,3). Mint pap közbenjár a népért (7,9), valamint azt olvassuk róla, hogy egész életében Izráel hűséges bírája (vezetője) volt (7,15). Sámuel Istennek engedelmeskedve élte életét, és népét arra szólította föl, hogy a bálványoktól elfordulva az Urat keressék. Ez az Isten-központú vezetés nagy áldást hozott a nép számára, Izráel mégis inkább a maga útját akarta járni.

Ez az utolsó történet a Bibliában Sámuelről azelőtt, hogy a nép királyt akar választani. Isten hűséges volt Izráelhez Sámuel vezetése idején, mert Sámuel az Urat tisztelte, és tudta, hogy a népnek egyedül az Úr az igazi királya. De ők más népekhez hasonlóan olyan földi királyt akartak, akit láthatnak is. Sámuel vezetése és Isten uralma megóvta őket a filiszteusoktól (7,13). Isten biztonságban tartotta őket, mert Sámuel hűséges volt az Úrhoz, ezzel szemben Saul uralkodása idején az ellenségtől való félelemben kellett élniük. A hű vezetésnek kulcsszerepe van abban, hogy Isten népének jól menjen a sora.

Sámuel hűséges szolgálata előremutatott arra, amire Izráelnek igazán szüksége volt. Ez pedig egy olyan Megváltó, aki próféta, pap és király egy személyben – aki a népet megtérésre hívja, aki közbenjár érte bűnei miatt, és aki igazságosan és kegyelmesen uralkodik. Sámuel Jézus előképe. A múltban Isten a próféták által szólt, de utóbb Fia, Jézus által szól hozzánk, aki mindennek az örököse és teremtője (Zsid 1,1–3). Ő a nagy főpap, aki bűnből való megtisztulást szerez népének. Isten trónján ül, és igaz királyként uralkodik; olyan király, amilyenre Isten népe mindig is vágyott. Sámuel idején békében és biztonságban élt Isten népe, de Jézus uralma alatt Isten országának tökéletességét élvezhetik, ahol minden örökre a helyére kerül.

„Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az ÚR segített el bennünket egészen idáig!”

1SÁMUEL 7,12