Az életben a hozzánk legközelebb álló emberek azok, akik általában a legjobban ismernek minket. A hibáink, a tehetségeink, a sajátosságaink, az, ahogyan forgatjuk a szemünket vagy mozgatjuk a kezünket – ezeket a szeretteink sokat látták, és pontosan tudják utánozni. Olyan sok időt töltöttünk egymás társaságában, hogy természetes módon vesszük fel egymás szokásait. Mi lenne, ha ilyen bensőséges kapcsolatunk lenne Istennel?

Ismerjük ezeket az embereket, és ezek az emberek ismernek minket. De valamilyen oknál fogva, amikor az Istennel való személyes kapcsolatról van szó, elhisszük azt a hazugságot, hogy nem ismerhetjük Őt, az Ő útjait vagy gondolatait, az Ő nagysága és hatalma miatt. Bármennyire is logikusnak tűnik ez a gondolat, teljesen valótlan, és a Szentírás megcáfolja. Igen, Isten olyan nagy és hatalmas, hogy mindig lesz valami, amit még ebben az életben felfedezünk róla. Lehet, hogy most nem tudunk mindent megismerni belőle, de ez nem jelenti azt, hogy nem ismerhetjük meg Őt jobban.

A Bibliában számos példát találunk arra, hogy az Úr megismerteti magát a teremtményeivel. A mi Istenünk kommunikál alkotásaival. Ezt látjuk az egész Igében, ahogy az Úr irányítja gyermekeit, és beszél velük, megmutatva természetét mint Atya, aki szeret, vezet és irányít. Ahogyan a múltban kezdeményezett interakciót gyermekeivel, úgy működik velünk most is. Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Az Istennel való bensőséges kapcsolat növekedését látjuk a hívők életében az egész Szentíráson keresztül.

Mózes és Józsué kivezette Isten népét Egyiptomból az ígéret földjére, Kánaánba. Az Úr követésének majdnem egy évszázada alatt megismerték az Ő gondolkodásmódját. Beszélt nekik arról, hogy mi a legfontosabb számára, és hogyan kell reagálniuk a körülöttük lévő különböző kihívásokra. Nem csak folyamatosan figyelt és jelen volt, hanem elkötelezett Atyaként mutatkozott meg, aki azt kívánta, hogy gyermekei ne csak kövessék Őt, hanem bensőségesen megismerjék Őt.

Jónás vonakodó hírnök volt, aki ismerte Isten irgalmas természetét. Miközben megpróbált fellázadni az Úr világos útmutatása ellen, megismerte Mennyei Atyja fegyelmét és azt az alapos megbocsátást, amelyet még a legelvetemültebb vétkesnek is felkínál. Az Úr követésének hullámvölgyein keresztül Jónás egyre nagyobb bensőséges kapcsolatra tett szert Istennel.

Ábrahámot épp az élete derekán szólította meg az Úr, és elkezdte bevezetni tervébe, hogy nagy nemzetté tegye őt. Az Úr kiválasztott egy embert, aki addig bálványimádó volt, és készségesen megismertette magát vele, Istenévé vált, és szövetséget kötött vele. Olyan ígéreteket adott neki, amelyek teljesítésére kötelezte magát, nem csak Ábrahám életében, hanem minden időkre. Bár Ábrahám nem kereste Istent, mégis belekerült egy olyan kapcsolatba, amelyben Jahve megtanította őt önmagáról, közeledve az emberhez.
Isten, aki a múltban különböző időkben és különböző módokon szólt az atyákhoz a próféták által, ezekben az utolsó időkben Fián keresztül szól hozzánk. (Zsid 1,1–2). Az Úr folyamatosan törekszik az általa teremtett emberek követésére és megnyerésére. És hála neki nem csak a zsidó vezetőkkel, hanem minden gyermekével kapcsolatot szeretne.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Mt 11, 28–29)

Ezért adott nekünk hozzáférést önmagához Jézuson keresztül. A megváltás a mi nyitott ajtónk az Istennel való találkozásra. Jézus keresztáldozatán keresztül kaptunk szabad bejárást, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk Istennel.

Az igazság, amire emlékeznünk kell, hogy a Mindenható Isten, aki a mennyet és a földet teremtette, kapcsolatban akar lenni velünk, és azt akarja, hogy úgy ismerjük meg Őt, ahogyan Ő ismer minket. Ő lát minden erőfeszítést, amit azért teszünk, hogy növekedjünk a Vele való bensőséges kapcsolatban. Bízhatunk abban, hogy amikor mi közeledünk hozzá, Ő is közeledni fog hozzánk!

Forrás: ChurchLeaders