A 4Mózes 6-ban azt mondja az Úr Mózesnek, hogy bízza meg Áront és a fiait azzal, hogy áldják meg a népet. Ez a híres ároni áldás azt fogalmazza meg, hogy Isten gondoskodásából fakadóan milyen áldásban lesz része a népnek. Ez az áldás, amely közvetlenül a názírfogadalom részletes leírása után szerepel, egyértelművé teszi, hogy Isten áldása egyedül az ő jóindulatából fakad, nem pedig az emberek különleges hitbeli teljesítményének a következménye. A benne megemlített mozzanatok igen eleven képet adnak Isten jóságáról. Azt ígérte, hogy megáldja és megőrzi népét.

Biztosította őket arról, hogy beteljesíti rájuk vonatkozó jó terveit és szándékait, és rájuk ragyogtatja arcát, vagyis lehetővé teszi számukra, hogy dicsőségének egy egészen bensőséges élményében legyen részük – ahhoz hasonlóan, ahogyan Mózes is megtapasztalhatta Isten fenségét és szépségét, amikor a Sínai-hegyen beszélt vele (2Móz 34,29–35). Kegyelmes lesz hozzájuk, és – bűneik ellenére mégis – megengedi nekik, hogy jelenlétébe lépjenek. Tekintetét feléjük fordítja. Nem a harag megvető arckifejezésével, hanem Isten szerető mosolyával. A vele és egymással való békességet ajándékozza nekik.

Jézus egy hasonló papi imádságot mondott a Gecsemáné-kertben keresztre feszítése előtt (Jn 17). Először önmagáért imádkozott (17,2). Azután arra kérte az Atyát, hogy őrizze meg tanítványait a gonosztól és mesterkedéseitől a világban (17,11.15). Jézus azért imádkozott, hogy az Atya legyen kegyelmes hozzájuk, és formálja át őket Igéjével, hogy betölthessék küldetésüket a világban (17,17–18). Az volt a vágya, hogy a hívők átélhessék azt a békességet, amely az Atya és a Fiú egységében megvan, és hogy ezt a békességet tovább is tudják adni azáltal, hogy ők maguk is ugyanilyen egységben vannak mindazokkal, akiket Isten megváltott (17,22–23). Végül azt kérte, hogy hadd lássák Isten dicsőségét, és gyönyörködhessenek a jelenlétében (17,24). Ezek a kérések akkor váltak valóra, amikor Krisztus mint nagy főpap és Isten tökéletes Báránya meghalt, eltemették, és feltámadt.

„Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!”

4MÓZES 6,24–26