Izráel és Júda lakói szenvedtek Ninive gonoszságától. De Náhum reménykedve várta Istent, és megerősítette, hogy Isten mindig jó, és a nehézség idején menedéket ad. Nem ingott meg a hite, hanem hirdette, hogy Isten gondoskodik azokról, akik benne bíznak.

Sok-sok évvel korábban Isten azt parancsolta Jónás prófétának, hogy menjen el Ninivébe, és figyelmeztesse a város lakóit arra, hogy Isten haragja utoléri őket, ha nem térnek meg (Jón 1,1–2; 3,1–2). Annak ellenére, hogy Jónás próbált kibújni a feladat alól, és mindent megtett azért, hogy ne úgy legyen, Ninive népe mégis megtért, és Isten nem hajtotta végre rajtuk az ítéletet (3,10). Sajnos később azonban elhalványult az Isten iránti elkötelezettségük, és Ninive visszatért korábbi gonosz életmódjához. Náhum – látva Ninive kérészéletű megtérését – Isten közelgő ítéletéről prófétált. Üzenetében, amely tele van evangéliumi igazsággal, Náhum dicsőítette Isten türelmes és könyörületes voltát, de kiemelte Isten ítéletét is.

Ninive lakói az Ószövetség egyik evangéliumi esettanulmányává lettek. A bűn romboló hatalma alatt éltek, mégis megtapasztalhatták Isten megmagyarázhatatlan kegyelmét, noha a kelletlenkedő próféta, Jónás a lehető legkevesebbet osztotta meg velük a figyelmeztetésekből (3,4). Ninive büntetésének a felfüggesztése minden korban Isten mérhetetlen szeretetét hirdeti. Ugyanakkor az, ahogyan Ninive ismét elfordult az egy igaz Istentől, és visszaesett a bűnbe, Náhum könyvét olvasva egyértelművé teszi minden olvasó számára, hogy a bűnnek súlyos következményei vannak. A bűn zsoldja halál (Róm 6,23), ezért Ninive népének is meg kellett halnia, mert visszautasította Isten kegyelmét.

Legteljesebben Jézus mutatta meg azt az igazságot, amelyet Náhum tapasztalata előrevetített. Jézus eljött, hogy meghirdesse a megtérés evangéliumát. Kijelentette, hogy az embernek el kell fordulnia a bűntől, és Istenhez kell odafordulnia (Mt 4,17). Jézus azok előtt, akik komolyan vették a bűn valóságát, feltárta, hogy a bűn oly mértékben áthatja az életüket, hogy nem is hitték volna (5,27–28). Azoknak, akik a bűn csapdájában vergődtek, és a vallási vezetők szerint menthetetlenek voltak, Jézus fölkínálta a bűnbocsánat reménységét, megmutatva Isten szeretetét a maga teljességében. Végül Jézus megfizette a bűn magas árát azzal, hogy ő, az egyetlen tökéletes személy meghalt mindazokért, akik soha nem lettek volna képesek igazán jóvá válni, tökéletessé pedig végképp nem. Azután feltámadása és a halál felett aratott végső győzelme révén Jézus pontot tett mindannak a végére, amit korábban megígért.

Náhum kijelentette, hogy Isten jó; menedék a bajban. Jézus testesítette meg Isten jóságát; a Jézusról szóló jó hír menedéket nyújt mindazoknak, akik hittel elfogadják.

Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.

 NÁHUM 1,7