Egység

Ha valóban Dávid szerezte ezt a zsoltárt, talán azért írta, hogy megemlékezzen arról, amikor egész Izráel egyesült, hogy őt királlyá koronázza Hebrónban (2Sám 5,1–3). Jézus osztozott a zsoltáríró érzéseiben, és ugyanerre intett a Jn 13,34 versében, amikor azt mondta: „…amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

Később pedig hozzátette, hogy mindenkinek arról kellene felismernie Isten gyermekeit, ahogyan szeretik egymást, és a hívőket az alapján kellene azonosítani, ahogyan élnek, és egymással bánnak. Pál még részletesebben kifejtette a hívők közötti egység gondolatát az Ef 4,3 versében: „…igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében.”

A hívők közötti egység jelentősége nyilvánvalóan fontos, hiszen a zsoltáros, Jézus és Pál valamennyien úgy gondolták, hogy erről érdemes írni. Itt, ebben a zsoltárban a zsoltáríró afelett örvendezett, hogy „mily jó és mily gyönyörűséges” ez, és világosan látszik, hogy akkor éppen meg is tapasztalta az egységet Isten népével.

Mire Jézus és Pál tanítottak az egység fontosságáról az Újszövetségben, az már parancs formájában fogalmazódott meg. Ha Isten gyermekei hallgatnak Pál és Jézus intésére, és szeretetben és egységben élnek, akkor ők is megtapasztalhatják azt az örömöt, amelyet a zsoltáros átélt és megénekelt a 133. zsoltárban.