Démonok. Ezek a láthatatlan gonosz erők sok népszerű film, fantasyjáték és irodalmi mű témáját képezik. Noha ezek a megjelenítések többnyire a képzelet szüleményei, nem fogadhatjuk el hitelesnek Isten Igéjét, ha nem ismerjük el, hogy létezik egy olyan spirituális dimenzió, amelyet rosszindulatú ellenfelek töltenek meg. A Szentírás nem beszél teljesen egyértelműen a démonok eredetéről, de utal arra, hogy valamikor a felséges Isten szolgái voltak, ám végzetes lázadásuk következtében távozniuk kellett jelenlétéből.

János A jelenések könyvében merész képekkel és jelképes nyelvezettel írja le a Sátán balsikerű lázadását, és tanúskodik a mennyben támadt háború (Jel 12,7) kimeneteléről: „…a nagy sárkány…, akit ördögnek és Sátánnak neveznek…, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” (12,9) Úgy tűnik, jelenleg nem garázdálkodhat szabadon az összes bukott angyal a földön. Az Újszövetség beszél arról, hogy némelyiküket a sötétségben őrzik, örökkévaló láncokkal megkötözve a végső ítéletig (2Pt 2,4; Júd 1,6). Ám akármilyen is jelenlegi állapotuk, Jézus arról biztosította követőit, hogy ezek a gonosz lelkek vég nélküli gyötrődésre lesznek ítélve a „tűz és kénkő” tavának örök tüzében (Mt 25,41; Jel 20,10).

Amíg viszont ki nem szabják ítéletüket, az ördög és csapatai minden igyekezetükkel Isten ellen munkálkodnak, becsapják az emberiséget, és megtévesztik „az egész földkerekséget” (12,9). Taktikáik közé tartozik, hogy bűnre kísértenek (1Móz 3,1–6; Mt 4,1–4; Lk 4,1–2; Ef 2,1–2), testi gyengeséggel sújtanak (Jób 2,7; Mt 12,22; Mk 9,25; Lk 13,11; ApCsel 10,37–38; 2Kor 12,7), megtévesztő csodás jeleket tesznek (Jel 16,14), manipulálják a környezetet (Jób 1,16–19), mentális/érzelmi levertséget okoznak (Mt 8,28; Ef 4,26–27), megkötöznek vagy megszállnak embereket (Mt 12,22–28; 17,18; Lk 4,33–35), zűrzavart keltenek, és hamis tanításokat gerjesztenek (Lk 22,31; 1Tim 4,1; 1Jn 4,1–3), valamint gondot okoznak az önmegtartóztatás és erkölcsi kompromisszumok terén (1Kor 7,4–5; Jel 2,20).

Bár az ördögöt a Biblia „a levegőbeli hatalmasság fejedelme” néven említi (Ef 2,2), és láthatóan nagy befolyásra tett szert légióival együtt, a hívőknek még sincs mitől félniük. Isten hatalma szuverén korlátokat szab a démonok tevékenységének. A Kol 2,15 verse rámutat arra, hogy Krisztus már biztos vereséget mért ezekre a lelki ellenségekre: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, diadalmaskodva rajtuk a kereszten.”

„Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig.”

2PÉTER 2,4