A bizalom az egyik legnagyobb kincsünk. Nehéz adni és kiérdemelni, ám könnyű elveszíteni. Gyerekként 100% bizalommal indulunk neki ennek a világnak, ami aztán kezd kopni az évek során. Jönnek a csalódások, és rájövünk, hogy van, akiben lehet bízni, és van, akiben nem. Akiben bízhatunk, annak a szándéka a lényeges, nem a teljesítménye. Senki sem tökéletes, mert még azt is képesek vagyunk megbántani, akit szeretünk. A szándék viszont hosszú távú.

Ilyen a szülő bizalma a gyereke iránt. Látja a hibáit, gyengeségeit, s hogy van, amit nem fogad el tőle, bár nagyon el kéne. Ezzel együtt bizalmat szavaz neki, támogatja, és igyekszik jó példával elöl járni. Mert a gyereknek létfontosságú, hogy a szülő bízzon benne. Ki, ha nem ő? Hiszen együtt fájlaljuk, ha egy pont miatt lett csak négyes a dolgozat, és együtt ugrálunk, ha egy ponttal túl a szinten, bejut az egyetemre, meg ha a döntő szettben kétpontos hátrányból fordít és nyer.

Különbség van aközött, akit zavar a megbízhatatlansága, és akit nem. Rosszul érzem magam, ha kések, és megvárattalak, de annyira szétszórt vagyok, és el tudom szúrni indulás előtt az időt. A szándékom viszont az, hogy időben elkészüljek, és pontosan odaérjek. A bizalom megelőlegezése csodákat tesz, és jobb teljesítményre készteti a gyenge jellemű delikvenst. Ha úgy viszonyulnak hozzá, amilyen lehetne, akkor egy idő után olyan is akar lenni, s idővel egyre inkább olyan is lesz.

Aztán persze van, aki visszaél ezzel. Ettől függetlenül bizalmat kell szavazni annak, aki lehet, hogy megérdemli. Abban mindig van rizikó, amikor megbízol valakiben, amikor rábízol valamit. A kezdő pincérre a fogadáson a tálalást, az új lánynál az első tolmácsolást, az első műtétet, vagy a gyerekednél az első vezetést a családi autóval. Bíznod kell a csapattársadban, legyen az sport, hegymászás vagy bármi, amit együtt tesztek. A kölcsönös bizalom tartja össze a társadalmat.

Egyik nagyvárosunkban van egy autókereskedő, aki minden hozzá kerülő autót átnézet, és aztán korrekt áron kínálja. Egy dologban biztos lehetsz: nem fog átverni – az a kocsi annyi pénzért olyan. Mennek is hozzá évtizedek óta. Mit meg nem tesznek a cégek, a márkák, a boltok, hogy megbízhatónak tűnjenek. Mi pedig beállítjuk a bizalmi szintünket aszerint, hogy mennyire megbízható a másik. Salamon tanácsa ma is aktuális: „Aki mások magánügyeit kipletykálja, abban ne bízz! Ne barátkozz olyannal, aki folyton fecseg!” (Péld. 20,19).

Ha neked kiadja másnak a belső dolgait, akkor biztos lehetsz abban, hogy a tőled megtudottakat is elmondja majd valakinek. A pletyka megöli a bizalmat, egyszerűen nem éri meg az a sekély élvezet, ami bennfentes infókat oszt meg kéjesen. Ha viszont van valaki, akiben meg lehet bízni, akkor azt a kapcsolatot nagyon kell óvni és becsülni. Aki nem érdekből van melletted, hanem miattad, akit te érdekelsz. És ha véletlenül teszünk, mondunk vagy mulasztunk valamit vele kapcsolatban, akkor azonnal menjünk el, tisztázzuk, és állítsuk helyre a kapcsolatunkat.

A bizalom másik nagy ellensége a félreértés, és az azt követő sértődöttség – ha nem harag. Ez különösen azokat fenyegeti, akik nagyon jóban vannak egymással – közeli rokonokat, barátokat. Tisztázni, tisztázni, tisztázni – amint lehet. Seb keletkezett, mely egyre gennyesebbé válhat. Egyszer több testvér örökölt, és egyikük magához vette értelmi fogyatékos testvérüket. Egyik testvére úgy gondolta, hogy valahogy több pénzhez jutott, mint a többiek, és megharagudott rá. Több mint tíz évig nem beszéltek, míg egyszer nem találkoztak valahol. Pillanatok alatt kiderült, hogy félreértés volt az egész, és pár hónap múlva már közösen nyaraltak a feleségeikkel együtt.

A bizalmunkat emberek közt teszteljük, ezért az itteni tapasztalataink befolyásolják azt, hogy mennyire tudunk bízni Istenben. Kimutatták, hogy amennyiben valaki csalódott egy felettes személyben (apa, tanár, főnök…), akkor nehezebben tud a legfelsőbb Apában bízni. Isten azért ad annyi szeretetet, mert tudja, hogy a bizalmatlanság félelmet jelent. Ezt pedig csak a feltétel nélküli szeretet tudja eloszlatni. Aztán, ha valaki elkezd óvatosan közeledni felé, akkor kellemesen meglepődik, hogy mennyire hihetetlenül megértő, bár precízen igazságos is. Mi mindnyájan a rossz abuzáltjai vagyunk, amiben néha magunk is eszközök voltunk. De létezik a hegyen egy Szanatórium, ahova bekéredzkedhetünk, s ahol mindig van szabad hely. Itt helyreáll minden bizalmatlanságunk, mert oly módon törődnek velünk. A Főorvosi vizitek pedig! – arra nincsenek szavak, azt át kell élni. Aztán, amikor begyógyulnak a sebeink, akkor visszamegyünk a sötét völgybe, ahol annyi bántás, sérülés és bizalmatlanság van. Szeretni és idesegíteni a többieket.

„Istenben bízz minden időben, népem! Öntsétek ki szíveteket előtte! Isten a mi menedékünk és biztonságunk!”

Zsoltárok 62,8