Az élet kenyere
Illés azon tettei, amelyekről az 1Királyok 17. fejezetben olvasunk, Isten hatalmát demonstrálják: a bűn és a halál tragikus hatásai ellenére meg képes tartani az embert.
Illés azon tettei, amelyekről az 1Királyok 17. fejezetben olvasunk, Isten hatalmát demonstrálják: a bűn és a halál tragikus hatásai ellenére meg képes tartani az embert.
A próféta Isten erejével egy maroknyi lisztet és egy kevéske olajat megsokasított úgy, hogy hosszú időn át elegendő legyen az özvegyasszony és gyermeke számára is. Illést használva föl eszközül, Isten visszahozta az életbe az asszony betegségben meghalt fiát. Ezek a csodák azt jelezték, hogy a történelem ama szakaszában Illés volt Isten meghatalmazott küldöttje.
Az e fejezetben szereplő két csodának azonban további jelentősége is van: előremutatnak Jézus Krisztus személyére és művére. Jézus, Isten Fia és meghatalmazott küldöttje maga is képes volt arra, hogy egy kevéske élelmet bőségesen elegendővé tegyen egy nagy tömeg számára (Mt 14,13–21). Az ötezer ember megvendégelése azt jelezte, hogy Jézus bőven el tud látni mindenkit. De Jézus nem csak anyagi értelemben képes kenyeret adni. Azt hirdette, hogy ő maga a mennyből érkezett kenyér, aki azért jött, hogy mindenkit megelégítsen, aki belőle táplálkozik (Jn 6,26–51).
Jézus további csodákkal is bizonyította, hogy ő a testté lett Isten közöttünk, akinek hatalma van a bűn és a halál fölött. Illéshez hasonlóan Jézus is föltámasztotta egy özvegyasszony fiát. Amikor látta ezt az asszonyt, megszánta őt. Megszólította a halott fiút, aki erre felült, és beszélni kezdett (Lk 7,11–15). Jézus azt mondta, hogy e tetteivel azt szemléltette, hogy ő a Messiás, aki gyógyulást és helyreállítást hoz azok számára, akiket összetörtek a bűn következményei (7,18–23).
Egyik barátjának, Lázárnak a halála is alkalmat adott számára ahhoz, hogy megmutassa hatalmát. Az özvegyasszony fiával ellentétben Lázár nem éppen csak hogy meghalt, hanem már négy napja halott volt. Testét vászonkendőkbe göngyölve egy sírba helyezték. Jézus imádkozott az Atyához, majd megszólította az elhunytat, és visszahívta őt az életbe. Jézus azt mondta, hogy Lázár feltámasztása arra szolgált, hogy Isten dicsőségéről tanúskodjon (Jn 11,1–44).
Nem sokkal később ez a dicsőség egy sokkal nagyobb jelentőségű feltámadás során vált láthatóvá: amikor maga Jézus támadt föl a halálból. Istennek a bűn, a Sátán és a halál feletti hatalmát tökéletesen megmutatta az, ahogy Krisztus győztesen előjött a sírból. Jézus feltámadása volt az első zsenge; azt ígérte, hogy akik benne hisznek, azok hozzá hasonlóan föltámadnak. Isten hatalma által azokat, akik vágynak az ő gondoskodására, és akiket megtört a halál, helyreállított, új életre hívja elő most és mindörökké.