A Prédikátor könyve küzd azzal a ténnyel, hogy az élet igazságtalan. Salamon tudta, hogy az élet néha egyszerűen nem úgy alakul, ahogy az ember szeretné. Olyanok vagyunk, mint a hálóba gabalyodott, csapdába esett halak és madarak: minden erőfeszítésünk ellenére foglyává válunk olyan tényezőknek, amelyek fölött nincs hatalmunk. Előfordul, hogy valaki fiatalon hal meg. Van, hogy gonosz emberek átmenetileg sikeresek. Az élet nem igazságos.

Mindenesetre, bár az élet igazságtalansága fölháboríthatna bennünket, gondoljuk át a következőt: ha az élet igazságos volna, akkor mindenki a tetteinek megfelelő elbánásban részesülne. Minden ember bűnös, tehát az volna jogos, hogy minden bűnös tett az Istentől való azonnali és örök elszakítottságot vonja maga után. Hála Istennek, Jézus eljött a világba, tökéletes életet élt, meghalt a kereszten az emberiség bűnéért, föltámadt a sírból, és az életet teljes mértékben igazságtalanná tette.

Ugyanis immár bárki, aki valaha is bűnt követett el, megkapja a lehetőséget arra, hogy a Jézusban való hit által a mennybe jusson. Ha az élet igazságos volna, akkor a kegyelemnek ez a lehetősége nem létezne. Mindenkinek meg kellene kapnia azt a büntetést, amelyet megérdemel, Isten azonban feltétel nélkül osztogatja a kegyelmet és az irgalmat.

A bűn tette az életet igazságtalanná a világban, de Isten – kegyelméből – megengedi, hogy ez a bűnös és igazságtalan világ tovább működjön, ezáltal időt adva a bűnösöknek arra, hogy elfogadják a Krisztus révén kegyelmesen fölkínált megbékélést. Ezzel együtt is nehéz megérteni, hogy miért történnek rossz dolgok jó emberekkel, vagy miért történnek jó dolgok rossz emberekkel. A Szentírás olvasói tudják, hogy ezek az igazságtalanságok a bűn miatt vannak, és Salamon rámutat, hogy milyen negatív következményei vannak a bűnnek ebben a világban.

De a hívők, amikor a világ igazságtalanságaival szembesülnek, annak örülhetnek, hogy a Jézusban felkínált örök élet összességében egy meg nem érdemelt ajándék. E bűnös világ minden igazságtalansága elhalványul a megváltás kegyelmes „igazságtalansága” mellett, amelyet Isten szeretettel fölkínál Krisztus halála és feltámadása által.

Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.

 PRÉDIKÁTOR 9,11–12