Jósiás mindössze nyolcéves volt, amikor megkezdte végül harmincegy éven át tartó uralkodását. Ez idő alatt döntő szerepe volt abban, hogy Isten népe visszanyerje a spirituális erejét, és ezáltal a későbbi korok számára is érvényes példát szolgáltatott arra, hogy mi jellemzi a lelki ébredési időszakokat Isten népe körében.

Először is az ébredés azzal az elköteleződéssel kezdődik, hogy az ember Istent akarja imádni, és neki engedelmeskedik. Jósiás már egészen fiatalon ilyen elkötelezetten élt, megfogadva, hogy ahelyett, amit pogány elődei tettek, inkább azt az utat követi, amelyet Isten helyesnek lát. A Szentírás megjegyzi, hogy Jósiás Istennel járt, és nem tért el tőle se jobbra, se balra (2Kir 22,2). Jósiáshoz hasonlóan Isten népének is el kell szánnia magát arra, hogy Istent követi, kerül, amibe kerül.

Másodszor ahhoz, hogy ébredés legyen, Isten népének Isten igéjét minden egyéb elé kell helyeznie. Hilkijjá egy nagyon fontos fölfedezést tett a 2Kir 22. fejezetében: megtalálta a templomban a Törvényt (azaz Mózes öt könyvét – más néven a Pentateuchost – vagy egyes részeit). Azt gondolnánk, lehetetlen, hogy Isten igéje csak úgy elvesszen Isten lakóhelyén, mégis ez történt. Amikor fölfedezték, akkor a király végighallgatta, ahogy fölolvassák, és ráébredt, hogy mi Isten szándéka és terve népével. Nagyon fontos, hogy a mai hívők ne veszítsék el Isten Igéjét, vagyis a Szentírást azáltal, hogy nem veszik komolyan, vagy közömbösek vele szemben. Éjjel-nappal elmélkedni kell az Igén, hogy az ember aszerint tudjon élni. Isten Igéje világosság és iránytű.

Harmadszor pedig: amikor Isten népe lelki ébredésre áhítozik, föl kell ismernie és meg kell bánnia a bűneit, és kérnie kell Isten kegyelmét. Amikor a Jósiás idején történt ébredés során fölolvasták az Igét, az bűnbánatra indította az embereket – először Jósiást, azután az egész népet. Hamar rájöttek, hogy életük nincs összhangban Isten törvényével. Jósiás sírt, és gyásza jeleként megszaggatta a ruháit. Megvallotta a saját és a nép bűneit Isten előtt, és megfogadta, hogy innentől kezdve Istennek engedelmes életet él.

Végül azoknak, akik ilyen lelki ébredést szeretnének átélni, határozottan el kell fordulniuk mindentől, amit Isten helyett imádnak. Jósiás erőteljes kampányt indított azért, hogy az országot megtisztítsa a bálványoktól (23,4–25). Tudta, hogy ellenőrzés nélkül az emberek hamar visszatérnének korábban megszokott életmódjukhoz. Jósiáshoz hasonlóan Isten népének is kíméletlenül ki kell tépnie minden olyasmit az életéből, ami eltávolítja a szívét Istentől – különösen azt, ami meghatározó volt korábbi bűnös életében (Ef 4,20–24).