Akkor megtudjátok | Ez az a nap! Magazin

A legjobb, ha az ember Istent az ő kegyelmével való találkozáson keresztül tapasztalja meg. Előfordul azonban, hogy ítéletében érzékeljük Istent. Mivel Isten népének a bűne oly nagy volt, ezúttal Isten ítéletével kellett találkozniuk, mégpedig úgy, hogy soha ne felejtsék el.

Az az újra és újra ismétlődő megfogalmazás, hogy „akkor megtudjátok”, rámutat, hogy a könyv középpontjában Isten áll. Isten mindenható volta, dicsősége és népe iránti szeretete erőteljesen összefonódik. A gondolatok ezen kombinációja Jeremiás próféciáiban is megtalálható. Úgy tűnik, hogy Ezékiel részben Jeremiás üzenetéből merített, majd tovább is vitte a szálakat, amikor Jeruzsálemnek a babiloniak általi elpusztításáról beszélt.

Az Ez 6. fejezete telis-tele van Isten hatalmára és népe érdekében felmutatott erejére vonatkozó utalásokkal (6,7.10.13–14). Ez esetben Isten egy keménynyakú és lázadó népet akar ráébreszteni ítéletén keresztül arra, hogy ő az Úr. A hangsúly nem feltétlenül azon van, hogy Isten ítél, noha ez kétségkívül igaz. A valódi cél az, hogy a nép megtudja és megtapasztalja, milyen is Isten valójában. Az ítélet sohasem öncélú, hanem arra szolgál, hogy az ember még többet tapasztaljon meg abból az igazságból, hogy kicsoda Isten.

Az ítélet egy szükségszerű eszköz arra, hogy az ember közvetlenül érzékelje Isten lényét. Az ítélet gondolatának a legcsodálatosabb része az, hogy Isten az érdemtelen bűnösök helyett Jézus áldozatát mutatta be. Igazából akkor vált teljes mértékben fölismerhetővé, és az emberek csak akkor értették meg, hogy kicsoda ő, amikor Jézus „fölemeltetett” a keresztre: „Így szólt azért hozzájuk Jézus: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor majd felismeritek, hogy én ki vagyok, és hogy magamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.” (Jn 8,28) Csak akkor ismerhetjük meg azt az igazságot, amely szabaddá tesz bennünket, ha meglátjuk, hogy Isten Jézust adta a világ bűnéért helyettes áldozatul (8,32).