Aki erősebb
Amikor Keresztelő János prédikálni kezdett a pusztában, özönlöttek hozzá az emberek. Bemerítette azokat, akik megvallották bűneiket, a kegyes vallási vezetőket pedig megdorgálta elbizakodottságukért (Mt 3,7–10).
Mivel négyszáz éve nem volt egyetlen próféta sem, a nép tolongott Keresztelő János körül; felmerült bennük, nem ő-e a Krisztus, akit már évszázadok óta vártak. Keresztelő János olyasvalakire mutatott, aki erősebb nála, és még ezután jön el: Jézusra. János vízzel keresztelt, a megtérés jelképeként, Jézus azonban Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd (3,11).
A Jézus keresztségében megnyilvánuló hatalom rendkívüli mértékben meghaladta a Keresztelő Jánoséban rejlőt. A külső szemlélő hasonlónak találhatta fizikai cselekedeteiket. Mindketten vizet használtak, ám Jézus keresztsége egy azonnal bekövetkező változásra mutatott, amikor Isten beköltözik a hívők életébe a Szentlélek személyén keresztül. Az evangéliumi szerzők mindegyike hivatkozik Jézus munkájának erre a megkülönböztető elemére (3,11; Mk 1,8; Jn 1,33), kifejezve a Szentháromság természetét: egy Isten három személyben – Atya, Fiú és Szentlélek.
Jézus földi szolgálata során tanítványai megtapasztalták, hogy Jézus neve által erőt nyernek azonnali feladatokra (Lk 10,17–20). A tanítványokat ujjongó örömmel töltötték el ezek a megtapasztalások, Jézus azonban tudta, hogy hamarosan egészen más jellegű valóságot élnek majd át – ez pedig csak akkor következhet be, ha ő visszatér az Atyához (Jn 16,7). Mielőtt feltámadása után felment a mennybe, Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várják az Atya megígért ajándékát, a Szentlelket (ApCsel 1,4–5). Amint eljött a Lélek teljessége, a vele való betöltekezés megerősítette, hogy Isten kegyelméből elfogadta az embereket a Jézusba vetett hitük által. Ez a kegyelem kiterjedt még a pogányokra is, akik nem tartották be Mózes törvényét (11,15–17).
Keresztelő János szolgálata során határozottan kijelentette, hogy Jézusnak növekednie kell, neki pedig egyre kisebbé kell lennie (Jn 3,30). A Keresztelő tisztában volt a feladatával: neki utat kellett készítenie Jézus előtt, felszólítva az embereket a megtérésre. Jézus is megerősítette ezt a szerepet, és kijelentette Keresztelő Jánosról, hogy nagy ember (Mt 11,10–11), aki hűen betöltötte rendeltetését. Keresztelő János élete során egyszer sem tévesztette össze saját szerepét vagy szolgálatát Jézuséval. Tudta, hogy Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét – és aki minden tekintetben hatalmasabb és nagyobb nála (Jn 1,36).
