A hálaadás a Bibliában egyaránt szól a napfényes hegycsúcsról és a mély, sötét völgyről. Pál arra hív minket, hogy adjunk hálát Istennek „minden körülmények között” (1Thessz 5:18). Ne várjuk meg, amíg a hitünk olyan teljes és erős lesz, hogy a hálaadás elemi erővel törjön fel, hanem gyakoroljuk a hálaadást akkor is, amikor félünk vagy aggódunk. Ez része annak, ahogyan Istenre szegezzük a tekintetünket, és ápoljuk a belé vetett bizalmunkat. A hálaadás az egyik legfontosabb módja annak, hogy visszavágjunk az aggodalom, a félelem és a szorongás teljes erőbedobásával szemben. Dávid király pedig példa arra, hogyan adjunk hálát Istennek.

A zsoltárok különösen hasznosnak bizonyulnak abban, hogy a hálaadást az aggodalom elleni fegyvernek lássuk. Mivel a zsoltárok olyan gyönyörűen vannak megírva, néha azt képzeljük, hogy egy nyugodt erdei kunyhóban íródhattak. A valóságban azonban a zsoltárosok sok szavukat veszély, megpróbáltatások és szenvedés közepette alkották meg. Dávid számos zsoltárt akkor írt, amikor a pusztában volt, ellenségei elől menekült és bujkált, amikor elhagyatott volt, elárulták, amikor éhes, szomjas és fáradt volt. A zsoltárokat a pusztában a tűzben kovácsolták, nem pedig egy lelki elvonuláson.

Dávid Istenhez kiált és segítséget kér, a szabadulásért mondott imáit pedig hálaadással párosítja. Amikor élete tele van olyan dolgokkal, amelyek aggodalomra adnának okot, ő szándékosan felnéz az ég felé hálaadással. Szemét és szívét Istenre irányítja, aki sokkal nagyobb, mint az ellenségei. Ahelyett, hogy a körülmények miatti félelem emésztené, hálát ad annak az Istennek, aki uralkodik ezeken a helyzeteken. Dávid válasza a megpróbáltatásokra a hálaadás gyakorlása.

Dávid többféleképpen ad hálát Istennek, és mi is követhetjük a példáját azzal, hogy a hálára támaszkodunk, amikor aggódunk. Nézzünk öt olyan módot, ahogyan hálát ad a megpróbáltatások közepette, hiszen ezek ma ránk is vonatkoznak.

1. Nézzünk vissza

Dávid néha hálát ad azért, ahogyan Isten a múltban megszabadított, megvédett és gondoskodott (lásd a 105-107. zsoltárokat).  Mielőtt végigjárná Izrael szeszélyes történetét és Isten hűségét, Dávid ezt írja:

„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire”.

Zsoltárok 105:1-2, 5

Dávid Isten cselekedeteire úgy próbál emlékezni, hogy szívét imádattal töltse el. Visszatekintve emlékezik Isten hűségére, és hálát ad érte. Elbeszéli Isten szabadítását, kegyelmét, segítségét korábbi élete során, hogy megerősítse és megtartsa hitét a jelenben. Ez segít neki tudni, hogy Isten újra meg tudja és meg is fogja szabadítani. Azért tud szembenézni a mával és a holnappal, mert hálás Isten gondviseléséért, hatalmáért és jelenlétéért a múltban.

Hogyan volt Isten hűséges, kedves, irgalmas vagy kegyelmes a te életedben múltban? Adj hálát azokért az alkalmakért és módokért, amikor és ahogyan gondoskodott, megszabadított, megtartott vagy megvigasztalt téged a múltad megpróbáltatásaiban. Ahogyan Isten segített neked, amikor korábban aggódtál, úgy fog Isten segíteni neked, bármiben is nyugtalankodsz ma.

2. Ismerjük meg Őt

Időnként a hálaadás egyszerűen arra összpontosít, hogy ki Isten. Dávid hálát ad Istennek a könyörületességéért, hatalmáért, irgalmáért, hűségéért és szeretetéért. „De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (Zsoltárok 54:6). Dávid hálát ad Istennek jóságáért, és nem várja meg, amíg a baj megszűnik vagy az aggodalom elhalványul, hanem a megpróbáltatások közepette ad hálát. A pusztában gyakorolja a hálaadást, és nem várja meg, amíg biztonságban hazaér.

Azzal, hogy hálát adunk Istennek azért, aki ő, fejlődik az Istenről alkotott képünk. Ez perspektívába helyezi aggodalmainkat és félelmeinket. Nem tűnnek el, de kezdenek összezsugorodni a mindent tudó, mindenható, mindig jelenlévő Istenhez képest. Még ha nem is látod az áldásokat az életedben, akkor is megköszönheted Istennek azt, aki ő. Amikor Isten tulajdonságait vagy jellemét szemléled, vagy látod őt a Szentírásban vagy akár a természetben, növekedj azáltal, hogy hálát adsz neki. Melyek azok a tulajdonságok, jellemvonások vagy igazságok, amelyekért hálát adhatsz Istennek?

3. Ő meghallgat

Dávid hálát ad Istennek, amiért meghallgatta az imáit és a kiáltásait.

„De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.”

Zsoltárok 66:19-20

Isten hall bennünket, ismeri gondjainkat, velünk van. Ezért Dávid, bármi történjék is, hálás, hogy Isten meghallgatja esedező hangunkat (Zsoltárok 28:6). Hálásak lehetünk, hogy imáinkat és szívünk terheit Isten elé vihetjük, és ő egy tökéletes Atya szeretetével hallgat meg minket. Fájdalma nem marad észrevétlen, és kiáltása nem marad meghallatlanul, ahogy a tiéd sem. A világegyetem Istene, a mi Atyánk meghallgat téged, és jelen van veled.

4. Számíts arra, hogy Ő dolgozik

Dávid az imakéréseihez kapcsolódóan ad hálát Istennek, várva, hogy Isten cselekedni fog (Zsoltárok 52:5-9). Előre hálás azért, amit Isten tesz és amit Isten tenni fog. Bízik abban, hogy mivel Isten szereti őt, érte van, jó tervei vannak vele, és munkálkodik az életében, ezért gondoskodni fog róla, megvédi és megszabadítja. Hálát ad már akkor, amikor imádkozik azért, amit Isten tenni fog, és később megpihen benne.

Amikor Dávid ellenségei elől menekül, és Isten szabadítását keresi, egyszerre kér segítséget, és ad előre hálát Istennek a szabadításért. Pál részben erre gondol, amikor ezt írja:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”

Fil 4:6-7

Ahol a szorongás megfosztja békességünket, ott az Istenben való bizalom és a hálaadás békét és megnyugvást biztosít. Hogyan bízhatod Istenre a mai gondjaidat, miközben bízol benne és hálát adsz neki azért, amit tesz és tenni fog?

5. Keresd Isten keze munkáját

Dávid hálát ébresztett a szívében, amikor megköszönte Istennek az áldásokat, amelyeket látott vagy amelyekről tudott. Az aggodalom csapdába ejthet bennünket a nehéz körülményekben, vagy akár az elménkben száguldozó hipotetikus kérdésekben. A szorongás és a félelem felemésztheti a gondolatainkat, így csak ezt látjuk. Dávid úgy küzd ez ellen, hogy szándékosan keresi, hogyan munkálkodik Isten, hogyan áldotta meg őt, vagy hogyan töltötte meg az életét jó dolgokkal. Dávid hálát ad Isten mindennapi irgalmáért és kegyelméért, és azokért a dolgokért, amelyeket a körülötte lévő teremtésben ajándékként lát, vagy Isten gondviseléséért az életében, vagy Isten jó ígéreteiért a népének.

„Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.”

Zsoltárok 138:2-3

Az életednek mindig lesznek gondjai és megpróbáltatásai, de sok ajándék és áldás is lesz benne. Hajlamosak vagyunk inkább a nehézségekre és gyötrelmekre összpontosítani, és elhanyagolni Isten munkáját vagy ajándékait. De ha úgy döntünk, hogy arra figyelünk, hogyan cselekszik Isten, és ha hálát adunk, akkor meglátjuk, hogy sok áldás hordoz minket a sok megpróbáltatáson keresztül. Az életünk tele van áldásokkal, még ha kicsinek is tűnnek, és ahogy észrevesszük őket és hálát adunk, a dolgok szemlélete kezd megváltozni. Mint egy hógolyó, a kis áldásokból nagyobbak lesznek, és ezáltal az Istenbe vetett hitünk is növekszik.

Amikor meglátod az Ő ajándékait, vagy megízleled a kegyelmét, adj hálát Istennek. Ahelyett, hogy az aggodalom uralkodna rajtunk, inkább pihenjünk meg és bízzunk Istenben. Gondolj kevesebbet a félelmet vagy aggodalmat okozó dolgokra azáltal, hogy arra irányítod a figyelmedet, hogy ki Isten, mit tett, hogyan volt hűséges a múltban, és milyen jó ajándékokat adott neked. Fojtsd el a szorongásaidat, aggodalmaidat és félelmeidet azzal, hogy elmerülsz a hálában. Adj hálát!

Forrás: Churchleaders